Tudjuk, hogy a baloldal genetikailag ráront a nemzetére, ezen túl a Károlyiaknál ez még családi örökség is, mint a fóti kastély. „Megbotránkoztatás – ez az én kedvtelésem” – szokta mondogatni híveinek Károlyi Mihály, úgyhogy talán nem is lenne ellenére, hogy a rendszerváltás óta úgy öntötték le minden évben a Kossuth térről már eltávolított sétapálcás szobrát, miként tél jön az őszre. Hiszen Károlyi a „vörös gróf” gúnynevet is büszkén vállalta, a szoborgyalázásokkal pedig halála után hatvan-hatvanöt évvel is mindig fix helye volt a híradóban, akár az 1910-es évek parlamentjében, amíg a házelnök Tisza ki nem vezettette, mint nemrég utódja a rakoncátlankodó „idiótákat”. Tehát eltelt száz év, és ugyanott vagyunk. „Van benne valami Dosztojevszkij Idiótájából” – írta Jászi utóbb Károlyiról, minthogy a „vörös gróf” idealista, aki még politikusként is komolyan vett magasztos elveket, amin persze ma már csak nevetni lehet, akár az MLSZ-elnökök optimista nyilatkozatain.
Most nyilván az ezért kapott sékelek és rubelek csörögnek belőlünk, de talán nem meglepetés, hogy a Page not found szerint Károlyi nem „hazaáruló”, hanem egy olyan, nem kiemelkedő képességű politikus volt, aki békés körülmények között elvezette volna az országot, de az 1918-1919-es elképesztően nehéz helyzet kezelése meghaladta a tehetségét. És ehhez semmi köze a gyerekkorában megműtött farkastorkának, amellyel jellemzően indokolni szokták politikusi alkalmatlanságát, megfelelve az "ami kívül, az belül" antik elképzelésnek, melynek leginkább már csak a Walt Disney-mesék biztosítanak teret, ahol a főhős daliás, míg a gonosz görbe hátú és fröcsög a nyála. Károlyi amúgy korának legjobban öltözött politikusa volt.
Mire 1918 őszén Károlyi az ellenzék vezéreként és Magyarország akkori talán legnépszerűbb politikusaként hatalomra került, már nem kellett bomlasztani a magyar hadsereget, mert a magyar katonák jó része már dühösen, grófokra vadászva jött haza a frontról, Tiszával is ők végeztek és a "nem akarok többé katonát látni" - ismert Linder-kijelentés is az ő leszerelésükre és pacifikálásukra vonatkozott. Károlyi lenne felelős Trianonért? Ugyan. Károlyi még ellenzékben puffogott, mikor Magyarország nagy részét 1915-től titkos egyezményekben odaígérték az utódállamoknak.
Ettől eltekintve tény, hogy a Károlyi fejében lévő romantikus ideák és az antant politikája nem voltak köszönőviszonyban egymással. De legalább ennek a politikusnak még voltak ideái: az ország egyik leggazdagabb birtokosaként Károlyi a saját, kápolnai birtokán kezdte a földosztást 1919 februárjában, nem másén. Mintha Simicska Lajos nekiállna csavaronként szétosztani a Közgépet. Nem véletlenül írta a kápolnai földosztásról riportregényt író Krúdy: "A második magyar honfoglalás dombja Heves megyében emelkedik." Hogy Károlyi felosztott birtokát jelzálog terhelte, azt az 1920-as években terjesztették el a Károlyi-család Mihállyal nem szimpatizáló tagjai. Valójában Károlyi már az 1910-es években rendezte adósságait birtokai egy részének eladásával. Az 1919 júliusában emigráló Károlyi talán az egyetlen magyar politikus, aki kevesebb vagyonnal távozott, mint amennyivel a politikába érkezett. Egyébként kevesen tudják, főleg azok nem, akik hazaárulós táblákat akasztgattak a már elszállított szobra nyakába, hogy Károlyi volt az első, aki kimondta 1919 februárjában: „Nem! Nem! Soha!” Azért politikusi "antitalentumát" leginkább az mutatja, hogy 1919. március 21-én a saját legbenső emberei verték át, hamisították aláírását és játszották át a hatalmat a kommunistáknak. De így legalább a Tanácsköztársaság a szén árának maximalizálásával végrehajthatta a magyar történelem első rezsicsökkentését. Fájdalom, még ezt se a Századvég találta ki.
Olvassa: Top 10 magyar bűnbak naponta húsvétig.
VI. Deák Ferenc
VII. Görgey Artúr
VIII. Csokonai Lillája
IX. Szapolyai János
X. Szent István
