DAS BLOG - Közélet Kultúra Kritika (de Győrffy Miklóst itt ne keressék!)

Csucsu - REFLUX

Metternich mint öreg Biff - Megnyerhettük volna a 48-49-es szabadságharcot?

2014. március 14. - csunderlik.péter

Az 1848-as forradalom évfordulója közeledtével mindig fölteszik a kérdést kocsmákban, szemináriumi termekben vagy pódiumokon: meg lehetett volna-e nyerni a szabadságharcot? Mert nevezzük következetesen ennek. Hiszen Bécsből, és egyáltalán, szinte minden európai királyi palotából tekintve lázadás volt, rebellió. Az európai uralkodók ezért nem is szimpatizáltak velünk („Akasszátok föl a királyokat!” – verselte Petőfi). Míg Debrecenből a Habsburg-ház 1849. április 14-i trónfosztása után függetlenségi háborúként pozicionálták Kossuthék ezt a birkózást. A debreceni trónfosztásig ez, mármint hogy Magyarországon nem Habsburg-uralmat akarunk (mostantól mindig többesben beszélek), nem volt egyértelműen kimondva. Ez egyben azt is jelenti, ha győzött volna a szabadságharc, akkor március 15. helyett április 14. lenne a nagy nemzeti ünnepünk. Hogy ehhez a győzelemhez milyen döntések kellettek volna, vagy mennyiben más európai keretfeltételek (megjegyzem: maguk Kossuthék éppen ezeken a keretfeltételeken akartak a trónfosztással változtatni: hogy külföldön ne lázadóként tekintsenek rájuk, hanem egy független kormányzat képviselőiként – anno már Rákóczi is ezért választatta fejedelemmé magát), az jó kérdés. Próbálok rá válaszolni, noha történészként inkább a 19-20. század fordulójával foglalkozom.

De mielőtt eljátszanánk a gondolattal, és átrendeznénk a bábokat az 1848–49-es Rizikó-táblán, hogy aztán egy alternatív mi lett volna, ha téridő-kontinuumban összetalálkozzon Kossuth Lajos Marty McFly-jal (az idős Biff Tennan szerepében természetesen Metternich), vagy rosszabb esetben önmagával, amellyel megsemmisül az egész Habsburg Birodalom – ha nem a világegyetem (gondolom, a történészképzésen ezért tiltják a hasonló gondolatjátékokat) – indítsunk onnan, mit is tekintünk győzelemnek.

Hessler ezredes jut eszembe a Halál ötven órájából (kötelező film): »Ha a háború folytatódik, és mi továbbra is egyenruhát hordhatunk, az maga a győzelem«. Teljesen logikus. Azt hiszem, a negyvennyolcasok között volt olyan hivatásos forradalmár (ezt a típust Lafayette teremtette meg, és talán Eduardo Rózsa-Floresszel veszett ki, a csúcs természetesen Che Guevara), aki maximálisan vallotta a Hessler ezredesi credót. Például a lengyel Bem József. Vagy talán a branyiszkói áttörő, Guyon Richárd. Mindketten a törökhöz álltak tovább harcolni az oroszok ellen. Akik ellen a katonai zseni Görgey itthon letette a fegyvert Világosnál 1849. augusztus 13-án. Ez volt az egyetlen megoldás.

Görgey, aki egyébként morózus emberként tagadta a maga zseniségét, helyesen döntött: a sokszoros túlerőben lévő orosz hadsereg ellen annyi esélye volt a honvédségnek, mint Szálasinak a Népbíróság előtt. Az orosz–osztrák szövetségre nem lehetett erősebb lapot húzni a Kárpát-medencében. Persze, ha ez nem a Szent Szövetség Európája lett volna (a Szent Szövetséget értelmezzük úgy, mint egy korabeli konzervatív-reakciós NATO-t) az orosz–osztrák–porosz szövetségi rendszerrel, tarthattuk volna magunkat még jó ideig, de így nem. Ezt Kossuth is tudta: ezért adott kormányzó-elnökként néhány nappal a fegyverletétel előtt diktátori hatalmat Görgeynek, aztán maga lelépett. Kossuthnak, a magyar Mózesnek, ahogy nevezték, ez volt az egyetlen maximálisan elítélhető húzása: hogy árulónak nevezte meg Görgeyt, akiből így a magyar Júdás lett. Görgeyről a magyar történelem Top 10 bűnbakja között írtunk a Page Not Foundon.

Ezt leszámítva Kossuth az egész szabadságharc alatt olyan teljesítményt nyújtott, mint a magát felszívó Maradona a kilencvenes vébén, amikor a döntőig vitte azt a gyenge argentin válogatottat. Pénzügyminiszterként és hadseregszervezőként Kossuth a szabadságharc motorja volt, gondoljunk csak a ceglédi beszédre és hasonlókra. Nem véletlenül róla szól az ének, hogy Kossuth Lajos azt üzente. Az pedig a magyar néplelket és hozzáállást tükrözi, hogy ha még egyszer azt üzeni, mert ha csak egyszer üzen valaki, az le van szarva, biztos nem komoly a baj.

Soroljuk azért csak fel az első magyar kormányt: Batthyány, Deák, Szemere, Eötvös, Kossuth, Klauzál, Mészáros Lázár, Széchenyi István. Ezek a politikusok egy elképesztő színvonalat képviseltek. Ők voltak galaktikusok. És még ilyen vezetői teljesítményekkel sem volt hosszabb távon esélyünk. Akkor se, ha levesszük a Rizikó-tábláról a cári Oroszországot és csak a Habsburg Birodalmat vesszük ellenfélnek. Az 1848–49-es Magyarország–Ausztria-erőviszony leginkább a Dél–Észak-erőviszonyhoz hasonlítható az amerikai polgárháborúból.

Batthyány-kormány_1.jpg

A Galaktikusok

Lásd az 1848-as Galaktikusokat és a Rendszerváltás utáni politikusválogatottunkat posztról posztra összevető írásunk:

1848-as Galaktikusok - Rendszerváltás utáni politikusválogatottunk 9-0

 

 

 

 

 

 

 

Ne feledjük: Magyarországnak nem volt ipara. Hazánk agrárország volt, a nemzeti össztermék – ahogy ma hívjuk – nagy része a terménykereskedelemből származott. Melynek fő felvevője egyébként Ausztria volt. Ahogy az 1867-es kiegyezés előtt vagy után nem sokkal írta valamelyik magyar politikus: »még egy év, és belefulladunk a gabonánkba«. A passzív ellenállás hosszabb távon – a gazdasági egymásra utaltság miatt – éppúgy előnytelen volt, mint hosszabb távon egy magyar fegyveres ellenállás. A kiegyezés egyébként nem volt más, mint a megvalósult 1848. Hiszen a kiegyezés során elért eredményeknél a Batthyány-kormány se akart többet. (A trónfosztó Kossuth 1849-ben persze már igen.) Ha az 1848. március 15-i követelésekben határozzuk meg a győzelem kritériumát, akkor hosszabb távon, majd két évtized alatt, előbb az aktív, majd a passzív ellenállással Magyarország győzött.

De a kiegyezést is mi tette lehetővé? Ausztria megroppanása: az 1859-es solferinói és az 1866-os königgrätzi vereségei után Ausztria kikerült az európai nagyhatalmak sorából. (Még ha presztízsét tekintve továbbra is az elitklub tagja maradt.) A magyar–osztrák viszonyt tehát egy európai rendszerben kell vizsgálni, 1848 is több hadszíntéren folyt, több országban törtek ki forradalmak: Milánóban, Berlinben, Bécsben. Ha ezek közül csak az egyik is kinövi magát, miként a magyar, elérhető lett volna már 1848–49-ben a győzelem. Csak hát: »Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmaink« – írta Petőfi.

Ám van olyan elképzelés, amely szerint mégis mi nyertük meg a szabadságharcot. Az egykori szóbeszéd szerint a kiegyezés egyik kovácsa, és majd az Osztrák–Magyar Monarchia első külügyminisztere, Andrássy Gyula összejött Ferenc József feleségével, Sissivel. Egy másik pletyka szerint pedig Andrássy Kossuth törvénytelen gyermeke volt. Nos, ha Kossuth fia megdugta a császár nőjét – tehette föl a kérdést egy korabeli pesti –, akkor ki is nyerte meg a szabadságharcot?

Na ugye.

A bejegyzés trackback címe:

https://csucsuka.blog.hu/api/trackback/id/tr135859823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

entrpnr 2014.03.14. 11:20:30

"A kiegyezés egyébként nem volt más, mint a megvalósult 1848. Hiszen a kiegyezés során elért eredményeknél a Batthyány-kormány se akart többet."

Ezzel picit vitatkoznék. Az '48-as 12 pontból a kiegyezés "csak" 10 pontot valósított meg.

A független hadsereg és a független nemzeti bank nem teljesült, végeredményben ennek a komprumisszumnak köszönhető a világháborús bukásunk. Rosszul látom?

miketbeszéltek 2014.03.15. 13:40:44

Értékelem én a poént, de az utolsó bekezdést-főleg a stílusa miatt-kár volt hozzáírni...

unionista (törölt) 2014.03.15. 14:25:44

@entrpnr:
az első világháború és annak elbukása annak a végletekig ostoba feudális elitnek köszönhető, amelyik előzetesen nem ment bele a királyság nemzetiségi felosztásába. elég lett volna támogatni a föderalizációt. így nézne ki a térkép.
en.wikipedia.org/wiki/File:Greater_austria_ethnic.svg

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2014.03.15. 15:59:53

@entrpnr: Kossuth Lajos határozottan ezzel érvelt a vidini levélben, de a későbbi világháborús bukásunk nem ennek köszönhető. Kossuth érvelését átvette az egész magyar népi-függetlenségi hagyomány Szabó Dezsőtől Bibóig, Deákot megtéve bűnbaknak a kiegyezést pedig "igazi Trianonnak", amelynek a "második" (vagyis a valóban megtörtént 1920-as) csak úgymond logikus következménye volt. Erről a Top 10 magyar bűnbakok között írtunk a Page-en:

cspg.nolblog.hu/archives/2014/02/13/Top_10_bunbakok_a_magyar_tortenelemben/

Egyébiránt korlátozott magyar honvédség volt - mint ahogy osztrák Landwehr is - de mindkettő jelentősége eltörpült a német vezényleti nyelvű K. u. K. hadsereg mellett. A legfontosabb konfliktusforrást éppen a magyar vezényleti nyelv és nemzeti szimbólumok hiánya jelentették, amint azt az újra és újra kitörő véderőviták bizonyították.

sas70 2014.03.15. 16:01:46

@unionista: Nagyjából osztom ezt a véleményt. Lett volna rá lehetőség és akkor sok minden máshogyan alakul. Persze ha a nagyanyámnak pöcse lett volna....

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2014.03.15. 16:03:51

@miketbeszéltek: Pedig nagyon expresszív és tanulságos történet a nemzeti szimbolikus (és erőteljesen mitikus) gondolkodás működésmódjára nézve. Anno még Gerő András szeminaristájaként hallottam, de talán Gerő le is írja a Képzelt történelem Kossuth-fejezetében.

vezér01 2014.03.15. 16:50:43

Görgeyvel nem az a gond,hogy letette a fegyvert.Klapka is ezt tette Komáromban,de minden emberének menlevelet adatott /még Jókainak is,aki ott se volt/.Görgey beosztott tisztjeit kivégezték,ő meg havi apanázsért esedezett és kapott is Ferenc Jóskától.

01234567 2014.03.15. 17:51:11

Ha csak Ausztriával kellett volna megküzdeni, 60/40 volt a sansz Ausztria javára, kis szerencsével....
Az orosz belépésével minden eldőlt, 0 esély maradt.
A Kiegyezés szükséges helyes dolog volt. Utána indult hihetetlen dinamikus fejlődésnek a történelmi Magyarország, enélkül valóban balkáni színvonalon ért volna minket a XX. század.
Az I. VH.-t Magyarország kormánya, élen Tisza Istvánnal masszívan ellenezte, sőt főképp miattunk húzódott egy hónapot az ultimátum, de a Habsburg kormány jó részt CSEH minisztereivel szemben alulmaradtunk, innentől történelem.

Tibibá a tuti 2014.03.15. 17:55:04

A mi lett volna, ha ... kezdetű mondatok csak utólag próbálják magyarázni azt a vesztes állapotot, amelybe sok száz éve kerülünk egymás után.
A magyarországon élő emberek sajnos sokszor egyes vezetőik víziójában akarnak hinni. Sajnos és hangsúlyozva a sajnost a mai napig álomvilágban éldegél a magyarság jelentös része. Nincs kitekintése a körülötte levő világra, annak folyamataira és végsősoron az erőviszonyokra, így bármilyen maszlaggal meg lehet etetni.
Így képzeli sok ember azt, hogy erővel (hangos kiabálással) mindent meg lehet oldani. Az okos kompromisszum keresés sajnos szinte teljes mértékben hiányzik a nemzetinek nevezett erőkből.
Csak egy nem túl távoli soknemzetiségű ország felemelkedését kellene minden kedves magyar embernek minden nap végiggondolni, és nem hangosan höbörögni. (megoldás: Svájc)
Nem kell elnyomni senkit, hogy gazdagabbak legyünk, hanem okos politikával lavírozni a különböző helyzetekben. Először gondolkodni, és csak utána beszélni (kiabálni). Csakhát ehhez olyan emberek is kellenének, amelyek sajnos nem igazán vannak (voltak) a jelenlenlegi (volt) vezetőink között.

miketbeszéltek 2014.03.15. 19:57:13

@vezér01: Nem fair összehasonlítani Komárom feladását a fősereg kapitulációjával. Görgei meg nem tehet arról, hogy életben hagyták. Ha viszont már élt, éhen nem halhatott.

vezér01 2014.03.15. 20:01:17

A kivégzettek özvegyei viszont nyugodtan éhen halhattak volna a teljes vagyonelkobzás miatt.

miketbeszéltek 2014.03.15. 20:02:43

Egyébként még a Szent Szövetség mellett sem volt törvényszerű az oroszok belépése. A válságából kitörni képtelen Oroszországban váltakoztak a reformpárti és visszarendező cárok, külpolitikailag pedig tulajdonképpen pontosan az egyre jobban főellenséggé váló Monarchia meggyengülése/felbomlása lett volna az érdekük.

miketbeszéltek 2014.03.15. 20:05:31

@vezér01: És erről miért Görgei tehet? Ő azt gondolta, hogy saját maga lesz az, akit biztosan kivégeznek, a cárnak köszönheti, hogy nem így alakult. A SzH után itthon meg -Kossuth hatására- közutálat vette körül.

miketbeszéltek 2014.03.15. 20:10:18

@vezér01: Különben is a magyar nemzetnek elképesztő adóssága van egyik legzseniálisabb hadvezére felé. Ugyebár nem csak Kossuth dobta oda áldozatként, de még én is azon a kommunista történetíráson szocializálódtam, amelyik a nemesi Görgeiben megtalálta az ideális árulóját.

laci_52 2014.03.15. 20:29:05

@01234567: "A Kiegyezés szükséges helyes dolog volt"

No, ez nem biztos! Valóban komoly fejlődés indult el, de utána - mint te is írod - védhetetlenül belesodródtunk a háborúba, amelynek Trianon lett a vége.

A 19. század nacionalista hulláma közepette a kiegyezés nélkül is lett volna esély a függetlenségre. Balkáni színvonalon ugyan, de egyben maradhatott volna az ország, de utóbb elért volna a fejlődés minket is...

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2014.03.15. 20:44:15

@laci_52: "de utóbb elért volna a fejlődés minket is..."

Csak a magyar politikai elit jelentős része az már az 1840-es évek óta attól félt, hogy az egyesülő Németország vagy a Balkán felé nyomuló cári Oroszország előbb ér el minket, mint a fejlődés. Ez ellen két alternatíva volt: vagy a "nagyhatalom" Habsburg Birodalom oltalma vagy a kossuthi Dunai Konföderáció. Az osztrákokkal kiegyezés - mely a magyaroknak még előjogokat is biztosított más birodalomalkotó népekkel, mint pl. a csehekkel szemben - sokkal népszerűbb alternatíva volt a korban, mint a szinte semmilyen hazai támogatással nem bíró Dunai Konföderáció tervezete.

Erről Hanák Pétertől ajánlanám az 1867 - európai térben és időben című kötetet.

miketbeszéltek 2014.03.15. 20:47:23

@laci_52: Volt ám a helyzetben egy csapda. Elég nehéz lett volna egyben tartani az országot, mert a nemzetiségek is kihasználták volna a helyzetet. A háborúba volt hülyeség belépni, nekünk semmi érdekünk nem fűződött hozzá, de igazából a Monarchiának sem. A nemzetiségi statisztikák egyébként számunkra kedvezően alakultak, 20-30 év alatt többségbe kerültünk volna, ha nincs a háború...

szürke_tapir · http://akozert.blogspot.com 2014.03.15. 23:13:46

A Kiegyezésnek - minden szépsége ellenére - van egy óriási hátulütője. Nevezetesen, hogy a feudális magyar társadalomszemléletet konzerválta, ahol a nemesség volt A magyar erények és A magyar hagyományok letéteményese, és ezáltal szükségszerűen egy anakronisztikus közgondolkozást hozott létre.
Ennek isszuk a levét ma is...

01234567 2014.03.15. 23:59:26

@laci_52: Belesodortak, és nem sodródtunk. Az ország egységének, és itt a történelmi Magyarországra gondolok, megőrzésére semmi esélyünk nem volt. Csak idő kérdése volt egy ilyen nagy földrajzi-gazdasági egység feldarabolása, a nyugat nem tűrhetett meg egy ilyet ebben a régióban. Lásd Jugoszlávia.

Neander 2014.03.16. 11:00:35

A Neander szerint Petőfi Sándor tökösebb gyerek volt, mint ma bárki:

www.youtube.com/watch?v=u4GZDil-RXk

öreg zsidó blogger 2014.03.16. 11:35:25

@unionista:
Annyi észt és előrelátást elvárni az akkori elittől, amit Te leírtál, az több, mint túlzás.

öreg zsidó blogger 2014.03.16. 11:41:19

@Tibibá a tuti:
Bölcsen szólsz...Nem elnyomni kell, hanem együttműködni: Svájc.

öreg zsidó blogger 2014.03.16. 11:48:47

@01234567:
Hát persze, hogy lett volna esélyünk a győzelemre, ha csak Ausztriával kellett volna harcolnunk:
Hiába van velünk szemben 60:40%-os katonai fölény, ha nekik ide kell jönniük, akkor már nincsenek is fölényben, hiszen nem hagyhatták volna "üresen" Ausztriát!
A támadó hadműveletekhez általában háromszoros fölény kell, most nem részletezem, miért.
De mit is beszélek: az osztrákokkal szemben MÁR GYŐZTÜNK!

Pityu77 2014.03.16. 12:25:25

@unionista: Valójában a magyar nemzet nem volt olyan erős, mint amennyi előjogot a kiegyezés adott. A nemzetiségekkel kellett volna kiegyezni, amikor még lehetett, de a buta felsőbbrendűség erre esélyt se adott. A revizionisták sokszor ma se veszik figyelembe, a határon kívüliek szenvedték meg ezt a legjobban.

csaba03 2014.03.16. 12:53:34

@vezér01: Görgey katona volt, aki felelősnek tartotta magát az embereiért, és nem áldozta fel 30.000 katonája életét teljesen értelmetlenül. Ellentétben a politikusokkal, akik már akkor sem mindig akarták vállalni a felelősséget a hibás döntéseikért, és inkább leléptek...
Életben maradását I. Miklós cárnak köszönhette, enélkül az osztrákok minden bizonnyal őt is kivégezték volna.
A fegyverletételről egyébként nem egy személyben Görgey, hanem az Aradon összehívott, tábornokokból és törzstisztekből álló 80 tagú haditanács döntött, 78-2 arányban.

Pityu77 2014.03.16. 13:32:50

@csaba03: Köszönjük, ezeket a részleteket sose hallottam. Nálunk is van enyhe történelemhamisítás, rossz ezzel szembenézni.

vezér01 2014.03.16. 18:58:17

@csaba03: Semmi gondom a fegyverletétellel,mást nem lehetett tenni. Levéltári anyagokból ma már tudható,hogyan pitizett Ferenc Jóskánál apanázsért,
majd mikor megkapta,hogy sírt tovább az összeg emeléséért,miközben az aradi vértanúk családja az ismerősök kegyelemkenyerén élt.Ez az emberi jellemtelenség zavar,katonai érdemeit elismerem.

entrpnr 2014.03.20. 16:08:14

@csunderlik.péter:

"a szinte semmilyen hazai támogatással nem bíró..."

Ezzel vitatkoznék: a nemzetiségekkel való kiegyezés majd velük együtt való elszakadás gondolatának (Dunai Konföderáció) kiötlői (Teleki és Kossuth) a legnépszerűbb politikusok voltak.

Teleki népszerűsége hazatértekor elhomályosította még Deákét is. A felszabadított jobbágyság egésze Kossuth mellett volt. Az országos 1848-as párt, a szélsőbal a választási törvény miatt nem tudta megmutatni támogatottságát, lévén a paraszti tömegek nem voksolhattak.

Én inkább azt mondanám - Bibóhoz hasonlóan -, hogy a kiegyezéssel a nemesi réteg akarata érvényesült és máig hatóan az ő érveik alapján gondolkodunk a kiegyezésről.

Harald Blåtand 2014.03.22. 21:19:34

@miketbeszéltek: Csak a kép teljességéhez: szegény Görgeit Kossuth hatásától függetlenül is árulónak tekintették Világos után többen, köztük Bem és Kmetty tábornokok is, vagy a Kossuthtal szemben kritikus Vörösmarty. A látszat azért rendkívül hülyén festett, a beosztott hadtestparancsnokait mind kivégezték, őt meg csak internálták Klagenfurtba. (Amúgy Görgei egy elég kellemetlen, malíciózus és intrikus természetű ember volt, ez is visszaütött utólag.)

miketbeszéltek 2014.03.23. 01:34:46

@Harald Blåtand: "egy elég kellemetlen, malíciózus és intrikus természetű ember volt" Hát ami azt illeti a 48-as hősök is csak emberek voltak, nem félistenek; emberi esendőségekre: féltékenységre, irígységre, bosszuállásra stb. bőven lehet találni példát másnál is....Bem és úgy tudom Kmetty is a törököknél simán átállt mohamedán hitre. Ez sem egy tipikus elvhűség

miketbeszéltek 2014.03.23. 01:36:40

@Pityu77: @öreg zsidó blogger: Itáliába is "odamentek" és simán győztek...

miketbeszéltek 2014.03.23. 01:51:51

@Pityu77: Az igazság több oldalú: 1: eléggé nehezen lehetett tudomásul venni, hogy a saját országunkban kisebbségbe kerültünk. 2: Mondjál olyan országot, ahol liberálisabb volt a kisebbségekhez való hozzáállás ... Ugyanakkor: 1: a mai kor sovinisztá számára az lenne a tanulság, hogy a történelmi előjogok hangoztatása semmit sem ért, sem 1848-ban, sem 1919-20-ban; azok a nemzetek lettek a változások haszonélvezői, akik tudtak alkalmazkodni a változó világhoz, és érdekközösségre tudtak lépni a nagyhatalmakkal...
2: Bár a kommunista történelemírás nyilván túloz a nemességet illetően: példa a mohácsi és győri csata, de tény, hogy az elit a tatárvésztő kezdve kudarcot vallott: saját napi érdekeinél nem volt képes tovább látni....

kovimtom 2015.07.13. 11:46:45

Szerintem nyerhettünk volna a szabadságharcot ha van egy olyan tábornokunk mint Bonaparte Napóleon.Már akkor hibát követtünk el,mikor Budát kezdtük ostromolni,a helyet Ausztriát támadhattuk volna.Bécs újra fellázadt,de mivel nem segítettünk leverték őket.Görgei nem akarta támadni Bécset,és az elvesztegetett lehetőség miatt nevezte árulónak Kossuth később .Az oroszok,és osztrákok külön-külön megverhetők lehettek volna,mivel egy jó darabig nem volt esélyük az egyesülésre.A magyar honvédség is 200000 fő felett volt ami az orosszal megegyezett.A túlerő csak akkor igaz,ha együtt vannak. Görgei tanult,tehetséges tábornok volt,de hiányzott belőle valami,ami kell a győzelemhez.El kell hinned,hogy győzhetsz,és el kell hitetned mindenkivel ezt.Az esélytelen ütközetek akkor lesznek esélyesek ,ha támadsz.A védekező taktika,nem taktika.Az maga a vereség.