DAS BLOG - Közélet Kultúra Kritika (de Győrffy Miklóst itt ne keressék!)

Csucsu - REFLUX

Csunderlik Filmlexikon A-ZS: Zabriskie Point

2013. október 01. - csunderlik.péter

A legáramvonalasabb nevű, ikonikus rendező, Michelangelo Antonioni a világ egyik legjobb és legtöbbet értelmezett filmjét, az 1966-os Nagyítást követően forgatta le első amerikai művét, az 1970-es Zabriskie Pointot, a korhangulatot minden tekintetben tükröző, hippiérzéses, esztétizáló társadalomkritikát, amit erősen ajánlok megnézni mindenkinek, aki szereti a National Geographicot, imádja a Pink Floydot és már fantáziált háromezer sivatagban szeretkező szerelmespárról vagy egy szétrobbanó fridzsiderről. Tipikus csütörtök éjjeli vagy vasárnap délutáni mozi a kulturális elfekvőben.

Az olasz sztárrendező Antonioni megszenvedett az MGM-mel, mint Szekeres Imre a sugárszéllel, de a kötelező kompromisszumukon túl nem hagyta magát domesztikálni, hivatásos színészek helyett műkedvelőkkel forgatott, és mivel a dupla sajtburger helyett a film a fogyasztói élet szétrobbantását ajánlja, kijelenthetjük, hogy elég kemény tartalmat hordoz, még ha ezt kellően el is leplezi az esztétizálással.

Zabriskie Point robbanás.jpgA világ legszebb robbanása

 

 

 

 

 

 

Emiatt a filmet később azzal vádolták, hogy lágyan megágyazott a hetvenes évek jóléti terrorista-kultuszának, amikor Nyugat-Európában (különösen az NSZK-ban) unatkozó felsőközéposztálybeli fiatalok barkóban, trapéznadrágban és Adidas Overathban rontottak neki a fasizmusként azonosított tőkés világ szimbolikus intézményeinek és intézményesített embereinek, talán legjellemzőbb akcióként a nyugatnémet Széles Gábor, Hanns-Martin Schleyer elrablását nevezhetjük, akit aztán egy zöld Audi csomagtartójában találtak meg a rendőrök a német-belga határon. A történet végső vége pedig az lett, hogy az unatkozó fiatalokból vagy elkötelezett szociológusokból professzionalizálódott terroristákat lelőjék, mint a kutyákat (lásd a Baader-Meinhof-csoport tagjait) a náluk is profibb kommandósok, a kockázatos robbantások és emberrablások helyett a hobbi-lázongásnál maradókat pedig hazapofozzák, hogy a hippidivat múltával yuppie-k legyenek.

Persze, ez elég cinikus cselekményesítése az utóéletnek, és messzire is vezet, mindenesetre a Zabriskie Point bemutatása után elsődlegesen a terrorista eszközök iránti hangsúlyozott benső viszonyáról vitatkoztak, de nem ebben, hanem a beállításokban vannak a film erősségei.

Antonioni erősen reflektál a korabeli diáklázadásokra, egyetemfoglalásokra, ezek történetét megírtuk a Page Not Foundon. Amikor 15 évesen láttam egy dokumentumfilmet a francia diáklázadásokról, máshogy nem is tudtam volna elképzelni magam, trapéznadrágban üvegeket dobálva, de amikor Antonioni a film elején egy-egy felháborodott, társadalomkritikai ’hörr’-re próbálna késztetni, mint amikor hatásvadászva sulykolni igyekszik a rendőrsi brutalitást és stupiditást (pl. Karl Marxot Carl Marxnak jegyzőkönyvezik), az első három szó, ami kirobbant belőlem, a didaktikus, banális, dühítő. Ez a film első harmada. Ezzel szemben, ami utána jön, a kivonulás, a szecesszió, maga a filmfestészeti csoda.

A történet meglehetősen lapos dramaturgiájú: az egyetemi zavargásban lelőnek egy rendőrt, Mark / Mark Frechette (a "színész" maga is gyakorló radikális volt, 1975-ben börtönben halt meg) keveredik gyanúba, mivel nem sokkal korábban vásárolt pisztolyt. A fiú elköt egy kisrepülőt, és azzal igyekszik minél messzebb kerülni, egész be Death Valleybe, távol a civilizációtól, ahol egy rovarok párzási táncot imitáló repülőgép-autó előjátékot követően összeakad az autózó Dariával / Daria Halprinnal. Ez a rovaros hasonlat (mondom, hogy National Geographic!) nyilván elég hülyén hangzik, de a filmet nézve menten érthetővé válik.

Úgy hullik le rólam a kultúra.jpg"A kultúra úgy hull le rólam, mint ruha másról boldog szerelemben." (J. A.)

 

 

 

 

 

 

 

 

Összejönnek, a filmtörténelem egyik leghíresebb szeretkezős jelenetében egymásé lesznek Zabriskie Pointban, ami egy kiszáradt, gipsszel és boráttal (nem Borat) feltöltődött, szélfútta egykorvolt őstó, ily módon, hümm, az elveszett, elmúlt Éden szimbóluma, szeretkezésük pedig egy visszavonulós, visszatérési kísérlet, amit Antonioni, azzal, hogy még egy tucat (eredetileg tízezret szeretett volna!) ottani krétaporban dugó párt bevág (lásd még József Attilától: „egy ország porába írom a neved”), kitágít, egyetemessé tesz, úgymond mitikussá növeszt. Elképesztő képek. Mondhatni, hogy egyébként, és eztán a filmben nem sok minden történik, és ami igen, a végén, abszolút várható. A Zabriskie Point tele van üresjárattal, amiben, hogy mit ne mondjunk, fölöttébb hasonlít a hétköznapi életre. Persze itt ellenvethető, hogy filmet azért nézünk, mert ki akarunk lépni a hétköznapi életből.

Antonioni jellemzője, hogy a klasszikus elbeszélést, a pörgő történést absztrakcióval cseréli fel, a drámai cselekmény helyére egyfajta stagnálás, bizonytalanság kerül, vagy csak egyszerűen hiány marad, homályos érzésekkel és hangulatokkal töltve (ezt Héger Barbarától tanultam), amivel szembesülve a néző kénytelen reagálni, azt kitölteni, vagy ha mást nem, legalább az esztétizálásban, a szuperlassú felvételekben gyönyörködni, amihez a Zabriskie Pointban hozzájön a zenét szerző Pink Floyd. A film bejezése a legjobb, ami filmvásznon történhet. Ezért mindenképp érdemes végignézni. Mert maga a csoda a Careful with that Axe, Eugene a filmalbumra újra fölvett változatával.

Zabriskie Point plakát.jpg


Zabriskie Point (Zabriskie Point)

Színes, amerikai filmdráma, 110 perc, 1970
Rendezte: Michelangelo Antonioni
Főszerepben: Mark Frechette, Daria Halprin

Csunderlik Filmlexikon a Facebookon

A bejegyzés trackback címe:

https://csucsuka.blog.hu/api/trackback/id/tr715544754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2013.10.01. 13:04:28

" nem a vannak a film erősségei" - hm?

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2013.10.01. 13:08:01

na de hogy építő is legyek:
a "hőbörgő nyikhajokról" az egyik legjobb film sztem Bertolucci Álmodozókja... szép nagy pofonfa.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2013.10.01. 14:14:41

@Pável: A beállításokban. Pótoltam. Mostanában egyre többször beszélek úgy, hogy a monoligizálás közben egész tagmondatokat elhagyok, ha nagyon belelendülök, úgy látszik, ez már néha az írásban is visszaköszön.

Forgács W. András · http://geekz.444.hu 2013.10.02. 23:21:46

Komolyan mondom, a kartársba több stilisztikai érzék, érvelésteknika (sic!) és világlátás szorult mint a Szentkirályi utca teljes hosszába. Köszönöm, a napom most már rendben van :)