Először is boldog új évet kívánok mindenkinek, ahogy Mozart mondja az Amadeusban: "Jó okom van a bizakodásra." (reméljük) Másodszor pedig egy kis lírával zárnám le a 2010-es évet, melyet az acélszívű perfekcionista mester, Stanley Kubrick gyertyafényes kosztümös filmjének, a legendás Barry Lyndonnak Schubert-betétdala ihletett, ami napokra bemászott a fülembe, ez aztán a popzene, igazi sláger, David Guetta lecsücsülhet egy kis dombra, mert bezzeg a régiek. Kicsit melankolikus, meg kólikus a szám, hát a vers/etűd is ilyen lett, miközben ütemre vertem a klaviatúrát, lázasan, nemecsekernős áthallásokkal, "ugye-ugye összeszorul a szíved." No lám.
Barry Lyndon
Narancsmécsbe citromolaj,
Opálra törik a lámpa fénye,
Pompás paplanhoz popzene,
Jó Barry Lyndon zenéje.
Ha december éje, kamilla
Kaméliának, csip' szerecsendió,
Forrborszívembe szegfűszeg,
Jön Schubert: piánó trió.
Pam-pam-pam-pampapam,
És sírni kezd a hegedű:
Szegény Schubert buzi volt,
Vonszolja lemezen a tű.
Vérpatak-karc, rá fahéjtutaj,
De rizspizsamában esendő,
Felborulsz, tüdőrózsaágyba,
Köhögsz, s véres a zsepkendő.