DAS BLOG - Közélet Kultúra Kritika (de Győrffy Miklóst itt ne keressék!)

Csucsu - REFLUX

Les (DVSC - Levszki Szófia, Népstadion)

2009. augusztus 28. - csunderlik.péter

Végre. Végre leemelte mellkasunkról jeges ülepét a Sors-domina és fellélegezhetünk. Tizennégy évvel a Ferencváros történelmi, megismételhetetlen, és még ki tudja milyen randomgenerált Fradi-jelzőt igénylő csontig rágott bravúrja után ismét ott vagyunk 'az európai futball főutcájában', és annyi 'böjt után helyet foglalhatunk a bőség asztalánál'. Ezúton is gratulálok. Egység, erő, enbékettő.

Ami az elmúlt másfél évtizedben olyanokkal se jött össze, mint az öntörvényű zseni, a földberúgással panyenkázó Alekszandar Jovics, vagy a saját legendája alatt összeomló és karrierjét maga alá temető Koplárovics Béla, az most sikerült a Debrecennek. A Bajnokok Ligája. A tejesmézes Kánaán, Ciprus, a puncilekvár. Akkora szerencsével, amellyel a magyaros, technikás focit szokta tízből kilencszer lenullázni a skandináv erőfutball. Kint szurkoltam a meccsen, de a gólok helyett inkább írnék arról a közép-kelet-európai párolgó pisaszagról, ami ismét megérintett. Utazzunk is vissza a szocialista szellem vasútján (Loki!), és akinek vaj van a füle mögött, az csak szarja össze magát. Aztán annyira bele lehet jönni a törölgetésbe, hogy ha már ott van, akkor kinyalunk egy fejedelmi segget is, ahogy a tévékettő. Mert ez az utolsó kép, ahova el akarok jutni sok-sok kitérővel, bakugrással, akár a megszállottak vagy a trónkövetelők, akik ezer maszk mögött, ezer megalkuvással követik az egyetlen, a megalkuvás nélküli célt. Csak persze ilyenkor mindig megvan a veszélye, hogy a maszk ránő az arcra, miképp a moha és az alga a Népstadionra.

Mert nekem az még mindig Népstadion. Hiába kapom meg néha, hogy nyelvileg mennyire radikális tudok lenni, amihez én mindig hozzáteszem, hogy olyan narratíva vagyok, ami mindig fenntartja önmaga felfüggesztésének a lehetőségét, szóval, én ragaszkodom a Népstadionhoz, mert így jegyeztem be kicsi világom periódusos rendszerébe, és múltkor is kiborultam, mikor megláttam, hogy a régi óvodámat átnevezték Dózsa Györgyről Hétszínvirágga. Hétszínvirággá, bazmeg. Ki találta ezt ki, a girlandtól betépett Levente Péter? De túl a beidegelésen és a külföldieket vigyék ki innen MIÉP-es bizbaszon, a Népstadion tényleg erősebben hangzik. Ki az a Puskás Ferenc? Egy feltaláló? Persze a Nemzeti Sportot is sokszor Népsportnak hívom, ahol az elmúlt X hétben több szétszolizott véleményt írtak a rettegett Madonna-koncertről, mint fél éve arról, hogy majd ki pótolja Juhász Rolandot az albánok ellen. Egyébként Vaskó.

A Madonna-koncertről még romkerti vitáim is voltak. Nyilván minden sportbarát tudja, hogy Madonnát végül kirakták az ügetőre, mert a koncerten szétbarmolták volna a Népstadion zsíros, cupákos, jó magyar gyepét, amit nem lehetett volna a szeptemberi sorsdöntő vb-selejtezőkig kellőképp rehabilitálni, pedig a pótselejtezőért küzd a Koeman-csapat. Függetlenül attól, hogy a Debrecen szerencséje után a portugálok és a svédek ellen majd megint arcunkba fingik a sors, és így utólag lényegtelen lesz az egész történet, azért tényleg derék volt, hogy nem adtuk a Népstadiont, bármennyire is fáj hálálkodni az azbesztarcú Kistelekinek. Nem érdekel, hogy mennyit esett Magyarország a poppiacos értéktőzsdén, amiért a dollármilliárdos kisasszonynak az ügetőn kellett vonaglania, basszus, legyen már annyi nemzeti önbecsülésünk, hogy egy Madonna-koncertért ne áldozzunk föl két teltházas válogatott meccset a magyar álmok színházában.

Gondolom azért a Madonna-koncertre biztos jobban menedzselték a jegyeladást, mert pénteken Ollé, nem vicc, tényleg ez a vezetékneve, másfél órát állt sorban a Központnál, hogy szerezzen nekünk BL-bilétát, de mikor vasárnap elkísértem az egyik cimborát jegyet venni, akkor zárva volt a Központ, és a papírfecniket követve csak egy hatalmas átkarolással jutottunk el a szünnapos árusítóhoz, ami a sportkomplexum egyik hónaljában volt, ahol egy csirkefarháton élő anyóka árult a betongombájában egy lőrésen át. Nem volt semmilyen sor, csak egy barátságos bicebóca maszatolt előttünk. De hétfőn már megint nagy tülekedés volt a Központban, azt mondják.

El tudom képzelni, mert leizzadtunk, amíg a meccsre bejutottunk a Stefániánál. És sajnos mások is izzadtak, ami az én alig egyhetvenemmel formállogikailag azt jelenti, hogy ekkora tömegben mindig beleszorul a fejem valamelyik lyukasatlétás taj hónaljába. És közben sorra érkeztek a debreceni Ikaruszok a fürtökben lógó besörözött drukkerekkel, recsegett-ropogott minden jármű, és már elképzeltem, ahogy eltörik egy tengely, és valamelyink belénk rohan, én meg ott halok a tömegben. Pedig a Bernabeuba pikpak bejutottam volna. Már majdnem úgy szorongtam, mint kisfiúként az IKEA raktárban, de mikor végre a beléptetésre került a sor, az UEFA-kompatibilis kukásmellényes kopaszok tettek róla, hogy szó se legyen kafkai elidegenedésről, mert régen motoztak meg ennyire, pedig lerí rólam, hogy erkölcsös ember vagyok, májusban is megmondták a PI-ben.

O tempora, o mores. Mikor bevágódtam a Champions League-helyszínre, annyi szabadon pisáló férfit láttam, hogy nem akartam elhinni. Persze, hova is brunzolhattak volna, ha nem telepítettek le legalább egy toi-toi dandárt. De így, ahogy dugig voltak a bokrok, már aki befért oda, és aztán hatalmas tócsákba állt össze a pisa, az értől az óceánig, akkor megint felötlött Metternich geci beszólása, miszerint a Balkán Bécs határában kezdődik. Fekete Pista szét is tette maga mellett a kezét, és csak annyi fakadt ki belőle: 'Montenegró.'

Pista nagypapája egyébként még építette a Népstadiont, ahová akkor a honvédséget is kivezényelte culágernek Farkas Mihály, mármint azokat, akik akkor épp nem almát szedtek, nem statisztáltak, vagy nem azt gyakorlatozták, hogy a szovjet tankokra ráakaszkodva hogyan jutnak el három hét alatt az Atlanti-óceánig. 1948 és 1953 között húzták fel, akkor mikor még az alapvető élelmiszerekből jegyrendszer volt. Nem tudom, mennyire igaz az a városi legenda, mert forrás még mindig nem volt róla a kezemben, de eredetileg a felső karéjt körbe akarták vinni, és akkor Európa legnagyobb stadionja lett volna a budapesti. Ez volt ám a pofátlanul nagyot álmodás.

Most meg a felső karéj nagy része is le van zárva, mert életveszélyes, úgymond. Micsoda szégyen, hogy nincs egyetlen igazán normális, nemzeti stadionunk. Csak ezt az egyet kellett volna rendbe rakni, nem szétszórni a kormányzati foci-erőforrásokat Battonyától Nemesmedvesig, beléptetőrendszerestül, programostul, mindenestül. Deutsch Tamásra még majd visszatérünk. Persze, az Orbán-kormány legalább költött ezekre, bár én már annyira nem látom át, hogy mi hova csepeg a sok áttétes infúzión, és nyilván sokan azt is kétségbe vonják, hogy mennyire legitim a magyar focit támogatni. Mikor az már illegitim. Nyilván. Föl lehet állni, és ki lehet vonulni, mint a Vitray, aki meg van sértődve a világra.

De hogy megint visszakössem beszámolóm a saját katéterembe, mikor bejutottunk, még nem kellett pisálnom. Csak két sört ittam meg, mert beteg voltam/vagyok. Pedig augusztus elejére már annyira formába lendültem, hogy negyedórás bemelegítéssel már egész jól elő tudtam adni meghúzódás nélkül a nyugat-kelet-észak kirúgást a Dirty Diana-koreográfiából, de egy hete nagyon összezuhantam. Heveny szívveréssel kezdődött, aztán agytumor-szagú jobboldali szemfájásban folytatódott, végül hétfőre valami izomfájdalmas influenzaszerűségbe torkollott, torokfájással. Az említett két gyógysör épp arra volt elég, hát, ilyen béna taktikát, mintha nem is én lennék, hogy a torkom végig fájt a meccs alatt, ellenben a tizedik perctől már nekem is feszített a hólyagom, de nem tudtam kimenni, mert annyian voltak, tömve volt minden.

Szófiából is szép számmal jöttek, de így is minden másodikra jutott egy rendfenntartó Cövek-közeg. A felét igazán átvezényelhették volna a beléptetéshez, és akkor nem csak X kapura lett volna karhatalmi kapacitás, hanem 2X-re. Mert a Levszki-ultrák nem csináltak semmit, egyszer fellőttek egy pukkanó petárdát, ennyi, egyébként még akkor is tapsoltak, amikor már menthetetlen volt a csapatuk helyzete. És itt jegyzem meg, amit én szerettem volna. Mikor a hangosbeszélő jópofiember bemutatta a Levszki Szófiát, akkor a Népstadion döntő többsége fütyülni és okádni kezdett. Pedig mennyivel elegánsabb lett volna, ha megtapsoljuk őket. Tök mindegy, hogy ki hogyan fogja föl, elismerésként vagy iróniaként, a taps sokkal karakteresebb lett volna, mint a kisiskolás, prosztó fütyülés és fújolás. Dehát magyarázhatna itt az ember, mikor nem sokkal mellettem is összeverekedett két káeftés magyar, immár kétgólos debreceni vezetésnél.

 

 

Pedig összetehetjük két kezünket, mert nem tudom mikor fog még egyszer így beakadni két magyar lövés (Varga, Rudolf) egy meccsen, úgy, hogy ezen kívül csak még egy, hümm, kapura tartó kísérletünk volt, az ünneplésre becserélt villámléptű Dombié, de olyan pinafingot pöckölt, mintha a Friderikusz lőtte volna, szóval, még én is jobban megoldanám, pedig én legendás elkúró vagyok, ha helyzetbe kerülök. Míg a bolgároknak sokkal több lehetőségük volt, minden létező statisztikai szektorban messze alul maradtunk. És hogy tisztázzam ezt a többest, egyszer se ejtettem ki a számon, hogy "Hajrá Loki", mint a pesti konjunktúra-drukkerek, mert én az MTK-nak szorítok, ezért mindig "Magyarok!"-at vakkantottam. Nekem most Coulibaly is magyar volt, a debreceni erőcsatár, akit egészen eddig a meccsig minden cimborámmal akkora kerékkötőnek hittünk, hogy róla még a Népszabadság sportrovatánál bütykölő, szociális érzékenységéről híres Doki is azt véleményezte, hogy ezt már tényleg el kell adni gyapotszedőnek. De mindannyian kitértünk a hitünkből, mert Coulibaly kurva jó volt, ahogy most elől megtartotta és megjátszotta a labdát.

De voltak, akiket Coulibaly vagy Dombi helyzete láthatóan annyira érdekelt, mint mondjuk Madonnát, hogy nemrég halálra  etették Bensont, a huszonkilenc kilós pontyot. Közvetlenül mellettem egy zsíros, félhosszú hajú, pattanásos, horpadt arcú szemüveges állt a haverjával, kettőjüknek volt egy háromdecis pepsis pohara, amibe mindig óvatosan belenyalt az egyik, míg a másik két kézzel kamerázott összevissza a telefonjával, míg az meg nem szólalt, mire a horpadt arcú srác fölvette és beleóbégatta: "Itt vagyunk a BL-meccsen, és tudod, kit láttunk? Deutsch Tamást! Hallod? Deutsch Tamást! Mondom, mondom, ott állt előttünk Deutsch Tamás! Nem viccelek, Deutsch Tamás volt! Ő is jött szurkolni! (...) Igen! Hajrá Fidesz! (kacaj) Hajrá Magyarország! (még nagyobb kacaj). stb." A felénél már fölszóltam, hogy Ember, nem a pápával találkoztál, de ez a szociális nyomorból nyögdécselő fidesznyik nem reagált. Elnézést, hogy ennyire részleteztem a srác arcát, meg a genyóságért, de most komolyan, hogy lehet valakinek ekkora mindent felülíró élmény, hogy látta Deutsch Tamást? Hogy lehet valakinek ennyire torz értékrendje?

Ellenben mind a debreceni, mind a szófiai B-középnél előkerült a déli Konföderáció zászlaja. Ebből látszik, hogy az igazi értékek, mint a rasszizmus, a rabszolgatartás és a becsület, ezek egyetemesek. Fehér hatalom!

Bár a végén, amikor körbefutottak a debreceniek és a hondurasi néger Ramos sportalsóra vetkőzött, akkor csak néztünk a srácokkal, hogy ekkora kidudorodó lőcsfaszt nem látni magyar pályán. Akkora farka volt, hogy amíg egy ideig sétáltunk haza, többet beszéltünk Ramos tekegolyónyi heréiről, mint a debreceni bombagólokról. És ez nem valami buziság, hanem olyan, mint amikor elismered, hogy gyakorolhatsz tízezer évig, de Radnóti akkor is jobban ír.

De csak addig tartott ez a diskurzus, amíg el nem haladtunk egy nyitott kocsma, vagy mi mellett, kintről belenézhettünk a tévébe, ahol már más heréket kenegettek. Ott állt DVSC-sálba tekerve az ex-vasasos, majd miniszterelnökként már Újpest-mecénás Orbán Viktor, és a riporter-csinovnyik úgy alá kérdezett, hogy már fogtuk a fejünket, hogy lehet ennyire lesen a TV2, mert már csak a vak nem lengette a zászlót. Orbán Viktor szerint ha hatalmon maradt volna a Fidesz, már állna a stadion Debrecenben. És itt Orbán Viktor a futball-hobbin túl most úgy érdekes, mint leendő kormányfő/köztársasági elnök/spirituális vezető, akinek a kereskedelmi tévé most csontig be akarja nyalni magát. És senki nem fújja le az akciót. Miért is?

Átnevezhetjük a Népstadiont Bruce Willisre is, csak a forma változik, a tartalom nem. Itt van velünk az államszocializmus (is), még mindig, bárhova nézünk, a veszteségesen működő, aztán föntről kipótolt struktúrákban, a klientúrában, a hűbéri rendszerben, a betongombában áruló néniben, az önálló életre kelt pisaszagban, a politikus seggek tisztára nyalásában, a debil kölykök ide-oda rakosgatásában.

Addig is emlékezzünk a szépre. Épp egyéves voltam ezen a napon, mikor a magyar labdarúgás ezidáig utolsó Európa-klasszisa sokadszorra is nagy meccsét játszotta az akkor még totál teltházas Népstadionban.

 

És aki még mindig nem érzi át a futball-pátoszt, az nézze meg ezt, amit az MTK-pályán forgattak, és a legenda szerint Pelének épp századszorra sikerült. Kellenek nekünk ezek a legendák. Csillagszemű kisfiúként beleborsózott a hátam a piuí-effektbe, és százszor is visszatekertem. Mert nemcsak kenyérrel él az ember.

Bookmark and Share

A bejegyzés trackback címe:

https://csucsuka.blog.hu/api/trackback/id/tr691342555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.08.28. 05:40:36

Az elején linkelt Jovics-tizenegyest érdemes megnézni, mert ez a magyar bajnokság/kupa kvintesszenciája.

Medzsik 2009.08.28. 11:31:25

Jó pár évvel ezelőtt, egyik haverom egy személyes találkozás során behúzott neki egy kegyetlent.
Mikor megkérdeztem miért csinálta,azt mondta:
"Mert pöcs volt..."

Bár nem vagyok nagy foci drukker,van amit én is értékelek.Ugyanakkor valahol úgy érzem,idehaza ez az egész labdarúgás túl van erőltetve.Sport címszóval még mindig egyszerűbb az államnak szétszórni két zsák fűmagot,mellérakni padokat meg venni pár labdát.Aztán el van a gyerek.
Ugyanakkor a tehetségeket nem igazán támogatják.
A szocreállal és a "Montenegró" kifakadással kapcsolatban csak annyit,pár napja a vonaton ülve összeakadtam egy ausztrál csajjal és két francia sráccal,akik Szarajevó felől jöttek a Keletibe és még életükben nem jártak Pesten.Mikor kiderült,hogy magyar vagyok ez volt az első kérdés:
"És a csapvíz iható Budapesten?"

Lassan tényként kell kezelnünk,a Balkán tényleg Bécs határában kezdődik.

KGX 2009.08.29. 16:30:14

"Montenegró." Sajnos egyetértek a balkáni dologgal. Amúgy nagyon tetszett a poszt egésze. Ramos:-D.

Tóth Csaba Tibor 2009.08.31. 20:52:36

nagyon jó a posztod nem akarom agyondícsérni, uh. inkább csak kérdezem, hogy a legújabb kommentárban a Hobsbawm-Zweig páros életrajz-recit nem te jegyzed (a honlapon csak egy talányos "Péter" látható)?

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.08.31. 21:22:53

@mesÜge: Hahner Péter írta azt a páros recit, olvastam is. Néhány kijelentést problémásnak tartok benne, persze, azért, mert Hobsbawm-ot túlságosan is kedvelem.

@Medzsik: Nem derül ki, hogy kinek húzott be a haverod. Jovicsnak, Deutsch Tamásnak, Détárinak vagy Pelének?

Tóth Csaba Tibor 2009.08.31. 21:31:44

@Csunderlik Peti: akkor már értem, hogy miért rosszkedvű

Medzsik 2009.09.01. 00:09:42

@Csunderlik Peti:
Hmm ez eredetileg így nézett ki pedig:

Deutsch Tamással kapcsolatban annyit,hogy jó pár évvel ezelőtt, egyik haverom egy személyes találkozás során behúzott neki egy kegyetlent.
Mikor megkérdeztem miért csinálta,azt mondta:
"Mert pöcs volt..."

Tehát a Dajcs

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.09.01. 00:59:42

@Medzsik: Már így is leápolta a sok nő, és így ránézésre a még több hasis.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.09.01. 01:04:45

A számból vették ki a szót: gulyas.blog.hu/2009/08/31/magyarorszag_rtl_klub_0_1

"Ez ilyen, ez ennyi, egyszerűen magyar, a valóságból van, azért ilyen fanyar."

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.09.01. 01:06:21

Bodnár Boci meg gyorsan kimanőverezte magát a tutiból.

Medzsik 2009.09.01. 01:10:42

@Csunderlik Peti:
Hasis?
Sztem ez minimum heroinozik.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.09.04. 15:17:43

Az új Magyar Narancsban Szőnyei Tamás írt egy jó cikket az Orbán Viktor - Cseh Tamás - Overdose - Debrecen négyszögről.