"Hogy állunk a csodafegyverekkel?"
"Jönnek. Jönnek."
(A tizedes meg a többiek, 1944/45 telén)
Szakad a barna eső, és a pályaudvar restijében hárman sakkoznak magukban.
Reform vagy halál
Nem értem. Egyszerűen nem értem. Feltúrom az autótáskám, lapozgatom a noteszom, de nem értem az egészet. Csak vakarom a fejem, húzogatom megsárgult szakállam, és már az unikumból se olvasok ki semmit. Csak a sötétséget.
Hullarablók lettünk, a legpocsékabb nemzet. Már csak alig hatvanezer, felelősen gondolkodó, szabad, demokrata értelmiségi van ebben az országban. A többit felzabálta a félelem, meg a gyűlölet. És ki tudja, mennyien maradunk jövőre, vagy akár holnap, mikor egyre csak csattog fogával a Hitlerei, lágy Ázsiát, borzolt romákat falnak, és mint a fészket ütnék le a zsidót. És már nem lesz SZDSZ, hogy megvédjen titeket, minket demokratákat. Ha kirakatok csörömpölnek és máglya gyúl Thomas Mannból meg a Demokratikus Chartából.
Micsoda szégyen, hogy így kellett végeznie az SZDSZ-nek! Egy ország szégyene. Balkán. Ahogy Görgey Artúr pökte oda, mikor megkérdezték tőle, vajh' miért nem lett Napóleonná, mire azt sercintette, azért, mert nem Franciaország állt mögötte, hanem egy kicsiny és műveletlen Magyarország. Bevallom, sokszor érzem ezt én is egy-egy tantestületin, és egy hete végképp duzzad bennem, már-már szétrobban a torkomat feszítő gombóc, nekem itt nem lehet maradásom! Már idegenül érzem magam, és disszidálnom kéne, mint tanult barátomnak, M. Péter Györgynek, hisz még ő se lehetett próféta a saját hazájában. Pláne egy ilyenben, á propos.
De persze mi, liberálisok is hibáztunk. De hol? Mit rontottunk el? Nem tudom. Talán túl okosak voltunk. Nem érthettek meg. Nem ereszkedtünk le, rosszul kommunikáltunk, fitymáltunk, csak föntről mart bele a nép sötét agyába a mi éles világosságunk, és az is igaz, hogy Magyarország antiszemita. Első dühömben, míg a golyóstollam rágtam, majd eldobtam és az ajkamba haraptam, úgy éreztem, mintha a mostani EP-választások, a Jobbik robbanása utólag igazolná a Benes-dekrétumokat, hogy fel-felbugyborgó lelke dögkútjának mélyén csak-csak egy fasiszta nép a miénk. És ezért kellett itt elbuknunk. A sors! Fejemre húztam szürke pulóverem.
De beleheltem egy kis szdsz-es ethoszt, és mindjárt okosabb lettem.
Itt mindenki összefogott ellenünk. Ki akarnak csinálni. Úriember vagyok, ezért nem rúgok bele az antalli örökség hullájába, különben is, pacifista vagyok, de így se tudom megállni, hogy az LMP-be bele ne döfjem vitriolos tollam, hátha felsíkit ez a rózsaszín lufimalac, és megmutatja valódi énjét a piszkos disznó. Elvettek tőlünk rengeteg liberális szavazatot, ami mind ment bele a hulladékégetőbe. De ki fizeti őket? Kinek állt érdekében létrehozni az LMP-t? Azt nekem ne mondja senki, hogy ingyen csinálják! Figyeljétek meg, el is fog tűnni ez a fantompárt, ahogy Eduardo Rózsa-Flores is a szemétdombra került.
És az SZDSZ? Én azt mondom, egy jó SZDSZ-re szüksége van az országnak. Ezért maradok én is itt, mert az írástudónak felelőssége van. Nem szabad, hogy végleg elveszítsem a hitem az emberi lélekben, bárhogy is gyaláznak minket.
Buta ország ez, buta. És a Nép egyszerű, mint egy Fasz. És bizonytalan házban lakik az, aki a Nép szívére épít. Ezért kell átlépni rajta, akár egy darab kutyaszaron. Még ha mást is mondunk. Hazudni emberi dolog. Legtöbbször még magunkkal sem lehetünk őszinték.
Reformálni kell, de csak az SZDSZ-ben van akkora szellemi potenciál, hogy ezt levezényelje. Ahogy már húsz éve mondjuk: reform vagy halál! Az SZDSZ vagy Mucsa, nincs harmadik út! Ebből nem engedünk. Maradunk. Ez nálunk elvi kérdés.
Csak az SZDSZ tudja szétvágni ezt az államszocializmussal kopuláló fasiszta korporativizmust, hogy végre versenyképesek legyünk. Ezt megmutattuk, most, hogy a saját ütőerünket is sikeresen átvágtuk.
Bankó Kálmán Aurél
Zalaegerszegi középiskolai tanár, a Friss Forrás folyóirat szerkesztője
A gyanú nem alaptalan
Korai az öröm.
Mert nem értem, egyszerűen nem értem az egészet. Azok a gondolatok, amik eddig nem voltak, most betöltik ősz, napcserzette fejemet. Nem nézek televíziót, nem nézek képmagnót, mert az ördög szeme, és aki nem hisz benne, ne feledje, a Sátán legnagyobb trükkje, hogy tagadja önmaga létezését.
Hazajöttem Magyarországra, meghívtak, hogy misét celebráljak a Szentlélekkel egységben egy pilisi trianoni megemlékezésen, néztem a magosba, könny csordult szemembe, a túzok és a pitypang, megkövesedett izületeim felforrósodtak és beleolvadtak a lüktetű szívcsakrába, és megint húszévesnek éreztem magam. Mint amikor én is harcoltam volna kispapként ötvenhatban, de biztos döglött kígyó lehetett a budai forrásban, mert miután ittam belőe, borzasztó hasmenésem támadt, ezért nem tudtam küzdeni utolsó csepp véremig. Akkor kezdtem inkább verseket írni. Egész New Yorkig menekítettek a szovjet elől. De most hazajöttem, mert meghívtak egy nagyon szép levéllel, és csak a szerénységem tart vissza, hogy ne idézzek belőle, most, hogy hazajöttem misét celebrálni egy pilisi búcsún, és ahogy néztem a híveket, a vérem, akár a magma, olyan forró lett. Milyen kár, hogy már nem lehetett itt velem, jó barátom, Dr. Dr. Kulin Bán.
De nem lehet nyugtunk, mert itt megint összeesküsznek ellenünk. Az a legkevesebb, hogy egy titokzatos banda öngyilkoságba akart hajszolni az emigrációban, mit számítok én, mikor most a magyar népet csalják tőrbe, megint, ezek a New York-ban kiképzett Fotex-figurák. Mert ugyan a televíziót nem nézem, de amit kell, azt elolvasom, mint a Magyar Fórumot. Átlátok én a biboldó kabbalán, hiába a szürkehályog. Velem van Kulin Bán öröksége, nem hagyom kialudni ezt a bujdosó zsarátnokot, mert ez mutat utat nekem a sötétben. Az ügynök Antall József és a még rosszabb Horn Gyula nihiljében, meg a fideszes miazmában. Nem bízhatunk senkiben. Minden a New York - Moszkva - Tel-Aviv tengely körül forog. És csak az nem szédül bele, akinek Jézus Krisztus az iránytűje.
Ezért tudtam feltenni a kérdést, mikor a "magyar" Reformszövetségről olvastam. Vajon ki fizeti őket? Nekem ne mondja senki, hogy ingyen tervelgetnek, hisz akik benne voltak, ezek pénzsóvár tetűk, a Fidesz-MDF-MSZP-SZDSZ díszpintyei. Tessék megmondani, ki pénzelte őket? És miért? Lám-lám, mennyi kérdés.
A gyanú nem alaptalan. A Surányi-veszély.
És ez az, amiért nem tudok örülni a Jobbik berobbanásának, ahogy Rózsa-Flores is csak a Világbanknak dolgozott, meg a santa cruz-i diaszpórának, a bolíviai aranyért.Tudom, mert az unokaöcsém Dél-Amerikában él, mert a bátyám oda vándorolt ki, mikor elvesztettük a világháborút, és lett ott sponsor.
Azzal kezdtem, hogy nem értem, nem értem az egészet, de már kezd kikristályosodni bennem az értelem, akár az Alzheimer, és kezd összeállni minden, mint a jégkása a bányatavon, és így száraz lábbal megyek át a bizonyosságba, száraz lábbal, mint a, tudjátok kik. Tudom, kiknek kell a magyar olaj, a zsíros föld, a pannon humusz. Nem, nem a kínaiaknak. Hanem a régi-új uraknak. A Jobbik ekkora sikere erre utal, mert túl gyorsan jött, hogy ez mélyen gyökerezhessen az elmúlt ötven évben kilúgozott magyar nemzettestben, aminek csak az emigráció az igazi sértetlen, megtartó ereje.
A Jobbikot az SZDSZ hívta életre, hogy a nemzeti érzelmeket lassan, de biztosan átmossa a buzgó magyar vérből, és ezzel meghosszabbítsa saját nemzetidegen létét. Morvai Krisztina, ez a hírhedt buzeránsvédő évekkel ezelőtt még az SZDSZ-miniszterjelöltje volt, most meg, nocsak. Akik egykor a Napot is megállították, azoknak ez gyerekjáték. Nagyon rossz füle van annak a késköszörülésre, aki nem hallja, hogy Shylocknak a szív kell.
Magyarország a magyaroké? Nyilvánvaló, hogy itt nem a magyar érdekek kiszolgálásáról van szó. Valemelyikünknek meg kell halnia.
P. (Pater) Kaszab Sebő
Ferences szerzetes, az Ötvanhatosok Világszövetsége New York-i Irodájának vezetője. Összegyűjtött verseit Krisztus teste címmel 1988-ban adta ki Buenos Airesben.
Kitartás!
Nem értem, nem értem az egészet. Simítom csak le nemezzsíros, félhosszú hajam, és törlöm bele a mentémbe, és azon túl hosszú, buggyos ingembe. Ha magam helyett megetetem Petőfi-kötetem a közepesen tehetséges, önképzőkörös bencés seggnyalómmal, akkor se értem.
Ki fizeti őket? Kinek áll ez érdekében?
Hányszor hallottam ezt HÖK elnökként, mikor a csütörtöki önfeledt bulira meghívtuk vezérszónoknak Leó atyát, vagy mikor szentképekkel festettük ki az internátust. És ilyenkor mindig felemelkedtem és súlyosan visszakérdeztem: Gyalázzátok a pásztorainkat?
Ennek vége! Mostantól hozzánk járni egyenlő egy nemzeti hitvallással. Ezért kezdeményeztem is a Kari Tanácson, hogy az urbánus M. Péter György Távolság az üveggolyóban című fércmunkáját vegyék ki a szigorlati tétellistáról, mert fiaink végleg megmuttatták, mit is akarnak. Továbbá, jóval nagyobb jogot követelünk a tanárkinevezések vétójában, vagy itt-ott, ahol lehet, mert szeretnénk, ha már a PHD-be se vennének föl "idegeneket". Tudom, miről beszélek. A libsi-bibsi lányokkal is mindig pórul jártam, ezért mostantól csak polgári értékrendű kisasszonyokat hozzanak elém a gólyatáborban, úgyis én írom a bölcsészújságba a vezércikket, és mindenkit várunk a szerdai Rózsa-Flores emlékestre, ahol magam is felolvasok.
(Nem értem, mikor mindenki utál minket.) Kinek áll ez érdekében? Nektek.
Elég csak leitatni néhány figurát, és már folyik is belőlük a rosszindulat, ez a sugárveszély, hogy HÖk-ösnek főleg azok mennek, akiknek büdös a tanulás, de könyökölni tudnak, és csak-csak szeretnének elérni valamit, a saját nyálukon előre csúszva. Nos, ez mind hazugság, és aki nem hiszi, annak mondom, hogy vakokat szexuálisan sose inzultálnánk. De minek tanuljak, mert minél többeket olvasom, csak annál jobban összezavarodom. Lám, negyvennyolcban a gőgös Görgey Artúr volt a legképzettebb tábornokunk, mégis ő volt, aki letette a fegyvert, elárulta a Hazát.
De most a Jobbik végre végre megmutatta, hogy van magyar jövő. Nyílegyenes. Mert megsemmisítünk vagy megsemmisülünk. Nincs más út.
Tudom, hogy sokan az egyetemen bolondnak tartanak minket. De lássátok be, olyan világválságos időket élünk, amikor már legtöbbször a bolondoknak van igazuk.
Kitartás! Éljen Szá Gróf!
Gróf Ádám
Magyar-történelem szakos HÖK elnök. A bölcsészújság felelős kiadója a Bocskai Református Egyetemen.
Végül
Csak nem jön a vonat, és hamar mind mattot adnak balfasz-maguknak. A kocsmárosné miután bekanalazta a krumplisalátát, gyorsan körbe jár, kiüríti a hamutartókat, és a recsegő rádióra feleselve csak annyit sziszeg vissza hiányos fogsora közt: "Arról miért nem beszél ssenki, hogy a Fidessz, a Fidessz volt az aki belehajszolta az osztogatásba azt az áldott jó Medgyessyt?"
