Eléggé lebetegedtem a múlt héten, azóta csak dögledezem. Tegnap vagy huszonkét órát aludtam, amire már régen volt példa, sebesre is feküdtem az oldalam. De mikor észnél voltam, akkor azért csudajó kis rímeket rajzolgattam, hála a paracetamolnak. Tessék, ez a Márna született belőle, mert megfogadtam, hogy havonta egy-két verset mindenképp írok. Ez amolyan játékos gyerekdalocska, ha apuka leszek, egy egész Állatkerti útmutatót írok majd a kisfiamnak, kislányomnak.

És mellé még küldöm minden náthásnak ezt a fojtogató gyönyört (The Snakepit), ami tán a kedvencem a The Cure  1987-es Kiss Me, Kiss Me,  Kiss Me cím dupla-csodájáról. Míg hallgatom, egyre jobban belegabalyodok, és olyan, mintha  náthás lennék, de lekötözték a kezem, ezért nem tudom kifújni az orrom, hát beleőrülök, ahogy nem kapok levegőt, és egyre-egyre nagyobb a fejem, majd' szétrobban, de végül nem. Imádom. - Én mixeltem a "klipet", kivágtam az albumból a számot és beraktam az albumborítót. Egy-egy-egy Spielberg vagyok! Aztán hátradőltem és feltöltöttem az Indavideóra. Jessz! kuckuc.

Minden jót. Egészség. CsP

MÁRNA

Véres a bajsza és nem lát a kába,

Mert beverte fejét egy jégkockába,

Kidobta magából a pikkely ász,

Kutykuruttyos iszapban fohász,

Mint lavórban ezüstkárász, aranyhal,

Ajkát, farkát rágja, mindent benyal,

Ha szájába csüng a kocsányos ikra,

Mit részeg sellő fosott egy ladikra:

Remeg, rezeg, és magában beszél,

Ahogy száraz kopoltyún fütyül a szél,

Annyira fél, pedig magától rémlik,

Nem akad horogra, hiába fénylik,

Büdös kenyérbél, benzolba mártja,

Héj, rákos bőr, nyirkos hitelhártya,

Felfordul tőle, és hason csúszik

Alulról a tükörjégen, bekúszik

Pufi, cérnagiliszta, prímszámok,

Elsodorják villamos hullámok,

Medvesajtba mára márna marna,

Majd ha barna tejébe habarna.