Nem csoda, hogy Demszky Gábor már tizennyolc éve Budapest főpolgármestere. Mondhatni szíve együtt dobog a fővárossal.
Mert nemcsak távolba merengő, el-elrévedő, aztán világvárosi vízióit lótuszülésben mantrázó spirituális vezető ő, hanem ha kell, föláll a terepasztal és a monitor mellől, leteszi a varázsceruzát, feltűri ingujját, tenyerébe pök, és kikerékpározik oda, ahol éppen szükség van rá. Ott aztán meg annyira belemelegszik a munkába, hogy a végén már csak egy nagy lángoszlop, amit követhet a sok dolgozó, mert világvárost építünk, mindannyian, és az egészről Derkovits Gyulának kéne rézmetszetet karcolnia.
Demszky Gábor olyan sokoldalú, hogy szinte gömb, már-már Szekeres Imre. Ha egy metrópótló összeütközik egy villamospótló busszal, akkor máris helyszínel, babrál a szemüveggel, mond valami bölcset és eligazít. Ha árvíz van, méricskél, és talán még csuklóból oda is hajít pár homokzsákot. Ha kell, mocsarat csapol, és végül Faustként áll lihegve a szikrázó napsütésben, hogy aztán évek múltán kalászt simogasson a fotóapparatok kattogása közepette, ott, ahol egykor malária tenyészett meg az enyészet. És mikor két éve együtt burkolhattam vele egy fogadáson, ő mutatta meg világító ujjával, hol van még töpörtyűs pogácsa, mert megkérdeztem. Most pedig zebrát festett, erről szól az alábbi videó. Lenyűgöző, mintegy a csimborasszója a demszkizmusnak. Nemes egyszerűség és csöndes nagyság. Nem is értem, miért csak a Hír TV adta le, talán húsvétkor mások is levetítik a Napfivér, Holdnővér helyett.
Mert ez az igazi szentferenci attitűd. Külön ki van hangsúlyozva a kellő cinizmussal, hogy Demszky Gábor ingyen dolgozott. Valóban, Demszky úrnak a főváros építése-csinosítgatása szinte a hobbija, akár a nyilvános öntökönrúgás. Hisz áldozatos lélek, és ha van egy kis szabadideje, akkor álbajuszban osztogat Snickers csokoládét gyerekeknek. És mikor itten elszólja magát, hogy egy-egy zebra lefestése 150-200 ezer forintba kerülhet, ehhez képest most közszolgálatilag 220 millióért festettek le kétszáz gyalogosátkelőt, és akkor a körmönfont riporteri kérdésre nem tudja a választ, hogy mire megy el zebránként még legkevesebb nyolcszázezer forint, az akkora csalódás, hogy ő nem tudhat valamit, mintha kiderülne: Nelson Mandela csak egy mindenkivel bolondját járató jelmezes Paris Hilton. Még szerencse, hogy mellette áll az a jó Éder mester, aki feloldja az ellentmondást, és egyébként annyira hihető szakértőnek tűnik, mint a kanadai tudósok a TV Shopban. Köszönjük szépen ezt a nagyszerű felvilágosítást!
És itt el lehet gondolkozni, vajon miért ő még mindig a lordmajor?
Demszky Gábor érdemei a nyolcvanas évek szamizdat-mozgalmában elvitathatatlanok, dehogy finoman szólva se a legalkalmasabb főpolgármesternek, az úgy közmegegyezés, minthogy a Markó Iván homokos. Sose volt még akkora lehetőség a leváltására, mint 2006 őszén, az őszödi beszédet követő megrendülés idején. De ha a Fidesz a címeres balfasz Károly herceget indítja a választásokon, akkor is több esélye lett volna, mint Tarlós Istvánnal, akivel még így is csak alig maradtak le a győzelemről, pedig ő mekkora ballaszt már. Tarlóst Istvánt az egyszeri ember leginkább két dologról ismerhette: hogyha álmából fölébred, akkor reflexből buzizik egyet, és hogy a Sziget ellen van, be kell tiltani. Remek. Rengetegen szerethetik negyven év alatt. Orbán Viktor egy valóságos Kaszparov, de aki egy Szijjártó Pétert választott tolmácsrobotnak, az nem is húzhat mást. Mondjuk a kevésbé megosztó, évről-évre szimpatikusabb Rogán Antallal talán nyertek is volna. De ez jellemző a fölülről szerveződő Fideszre: ha valaki tehetségével veszélyeztethetné Orbán Viktor pozícióját, akkor visszametszik, hogy végül csak az olyan kontraszelektált hülyék juthassanak képernyőhöz, akiket annyiszor megcsodálhattunk az elmúlt választási kampányban. Ezért hozhatták vissza a szarból a kormányzást a szocialisták. De ezt már sokszor pedzegettem. (Vö. „Én, Robot”)
Mindentől függetlenül kissé dühítő, mikor darabjáért egymillió forintért számoltatnak el egy zebrát. Mert az egész bő kétszázmillió forintot másra is elkölthették volna. Mondjuk készíttethettek volna egy remek hatástanulmányt a leendő ötös metróról. Szigorúan közbeszerzési pályáztatás után, persze. És nekünk nincs más, csak nyeljük a csíkokat.
(a felvételre Székely Gergő cimborám hívta föl a figyelmem. www.facekontroll.blog.hu )
