DAS BLOG - Közélet Kultúra Kritika (de Győrffy Miklóst itt ne keressék!)

Csucsu - REFLUX

Feltámadás (Mic Rodgers: Tökéletes katona - A visszatérés, 1999)

2008. május 18. - csunderlik.péter

Közel hat hónapja nem írtam ismertetőt másodvonalbeli akciófilmről, most eljött az ideje. Annál is inkább, mert a szorgalmi időszak utolsó hetében az agyam is kifüstölt, ezért semmi komolyabbhoz nincs se erőm, se ihletem. Bár dőreség lenne eme ma látott alkotást csak úgy lekönnyedezni, mikor két lövöldözés között olyan ontológiai alapkérdéseket próbál feszegetni, mint a génsebészet, az élet a halál után, az öntudatára ébredt számítógép, teremtője ellen lázadó mesterséges intelligencia, no és az élet értelme, mindezt egy csipetnyi onkológiával fűszerezve, mert a főhős lánya agyrákos. Csak úgy mellékesen. Tessék megnézni.

Tökéletes katona: A visszatérés (1999)

Igen, Jean-Claude Van Damme a főszereplő, akiről itten már volt szó korábban (Van Damme és az utolsó keresztes lovag). A kilencvenes évek végére menthetetlenül alkoholizmusba csúszó egykorvolt spárga-sztár miután már nem tudta eleget pofozni az éppen aktuális feleségét, úgy próbálta meg visszaszerezni veszett önbecsülését, hogy vitorlás bíborcsigaként rákapaszkodott X évvel korábbi közepes mozisikerére, a Tökéletes katonára, hátha ismét pukkant vele. Nem sikerült. Bukás. Részvétem az asszonynak, akin részegen leverte.

Pedig ígéretesen kezdődik.

A semmiből felsejlik egy gyártelepbe oltott laboratórium, tompa fények, villódzó műszerfalak, gőzölgő hordók, miközben öt másodpercenként súlyosabbnál súlyosabb feliratok jelennek meg a képernyő alján. Sorrendben: Fegyverkísérleti telep. Tiltott zóna. Méreg. Mérgező gáz. Emberi szervezetre káros. Csakhogy tudjuk. Aztán a kamera a jobboldalról szakaszosan beúszó infúziós csövekkel kikötözött meztelen testépítő tehetetlen seggére fókuszál, de mielőtt belépne a képernyőbe egy faszpolírozó ex-Waffen-SS, herét morzsoló osztrák nyugdíjas, és az egész átváltana instrumentális homopornóba, már vége is az intrónak, és jön a főcím, meg a szokásos információk az alkotókról, persze mindez sötét háttéren zöld betűkkel bepötyögve, ciripelve, mondat végén villogó kurzorral, ahogy a robotos filmekben szokás. Mert ez olyan.

Ahogy vége a főcímnek, egy dzsetszkís üldözés kellős közepén találjuk magunkat. Van Damme az első rész óta kétszer annyit öregedett, mint Orbán Viktor 2001 és 2006 között. Megőszült, beráncosodott. Épp menekül az üldöző robotkatonák elöl, miközben az aláfestő zenei dübörgés közepette egy láthatatlan nu-metál arc szakaszosan elüvölti magát, hogy „lost control”. Baljós üzenet. Van Damme-ot végül elkapják, kicsit megalázzák, de ekkor kiderül, hogy az egész folyós üldözés csak gyakorlat volt. Ennek a második résznek szinte semmi köze sincs az előzőhöz. Van Damme (a filmben Luc Deveraux) tesztelő-technikus a tökéletes katonákat gyártó titkos falanszterben. Az elesettekből újjáélesztett, feltunningolt szuperharcosokból álló UNISOL egység most még remekül levizsgázott. Egyelőre nincs rövidzárlat.

Ezután a bázisra kerülünk, és ettől kezdve mindig kiírják nekünk a pontos időt, úgy mint 17:32, vagy éppen 18:15, talán mert ez ad valami dokumentarista jelleget, valami súlyt ennek a hitványságnak. Már csak az hiányzik, hogy bemásszon a képernyőbe Frei Tamás, hogy nem hiszik el, de ezek a szuperkommandósok egy központi számítógép irányította robotemberek.

És itt kezdődik a bonyodalom. A Seth névre hallgató szuperszámítógép (lehetne Christian Pantera is!) ad hoc begőzöl: előbb olyanokat ír ki, hogy: lelki betegségek, vitaminhiány, hazug állítások, aztán váltóárammal kinyírja a programozóját, majd a tökéletes katonákat az emberiség ellen irányítja. Kívülről még segítője is akad, egy Sügér nevű komplexusos, kékhajú hacker személyében, aki testet is szerez Sethnek, így az egy csipbeültetős agyműtéttel beleköltözik egy combos négerbe (Michael Jai White). Nem, nem én szűrtem ennyire be, a film ilyen. De tényleg.

Az öntudatára ébredt, néger testet öltött számítógépet csak Jean-Claude Van Damme képes megállítani, mert a programozó halála után csak ő marad az egyetlen, ki ismeri a titkos kódot, amivel blokkolni lehet a megbomlott Seth memóriáját. Ettől lesz aztán az egész történet igazán sci-fi, mert el nem tudok képzelni olyan helyzetet, hogy a Pentagon csak a legkisebb világmegmentő tudást is egy olyan országos hírű piásra bízná, mint Van Damme. Ez olyan, mintha Nemo kapitány kezébe tennénk az emberiség jövőjét, aki pedig köztudottan akkora alkoholista, hogy inkább lement a tenger alá, mert már az emberek is csak zavarták az ivásban.

És itt jön még az igazi dráma. Mert csak az a megőrült Seth kompjúter tudja, hogy Van Damme lányát miképp lehet kigyógyítani az előrehaladott agyrákból, akivel hősünknek le kell számolnia. De addig történik sok minden, amit egyszer azért érdemes végignézni. A végső színészi alakításért.

Mert miután lelőtte a tökéletes katonákat, kiütötte  a hacker srácot, összeszed egy szőke újságírónőt és a halálba fagyasztja Sethet, végül átöleli az agydaganattól megmenekített lányát, és Van Damme csak annyit mond: „Szeretlek!” És a katartikus jelenetben a nagy belga színész szemében ott van minden, ami eme nagy visszatérésnek szánt filmet jellemzi.

Egyszerre zavaros és üres. Leginkább egy üveg vodkát kíván.

 

Tökéletes Katona/ Universal Soldier: The Return /
Gyártási idő: 1999

Rendezte: Mic Rodgers 

Főszereplők: Bill Goldberg Jean-Claude Van Damme  Michael Jai White

A bejegyzés trackback címe:

https://csucsuka.blog.hu/api/trackback/id/tr10474877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hendrick 2008.05.18. 11:16:47

Az élet szar. Lelkem, testem beteg. De Van Dammért lelkesedek! Végre újra egy jó kis filmkritika!