Csütörtök este a Fábry-showban fellépett a magyar stand up comedy legújabb csillaga, valami ifjú tehetség, aki velem együtt csak úgy két és fél millió tévénézőt fakaszthatott sírásra. Talán még a kősziklák is vizet okádtak utána, és az, hogy a legutolsó ikon is vért könnyezett, már igazán bagatell. Ez volt ám a mózesi teljesítmény. A srác katasztrófa volt. A stand up comedy szerintem alapjáraton idegesítő (jó, egyszemélyes színházként néha én is végeláthatatlan sztorizgatásba kezdek, de mivel akkor én már többnyire annyira részeg vagyok, hogy állni is alig tudok, legkevésbé sem nevezném ilyen stand up faszomságnak). Csak néhány alkimista tud ebből a szarból aranyat csinálni, de hirtelen Alvy Singer az egyetlen, aki ezen varázslók közül eszembe jut. Vagy még a Kövér Laci. De ilyen harcsa-fésszel könnyű kacagtatni.
Ennek a srácnak (Komédiás? Művész? Garabonciás?) azonban se humora, se bajsza nem volt. Híján volt minden tehetségnek, ezen kívül bántóan amatőr volt, még a névelőkbe is belebakizott. Ne tévesszen meg minket, hogy minden mondat végén rázendítettek a fúvósok, a kacagó Luanda meg végképp nem alapvető vonatkoztatási pont. Fábry is csak kényszeredetten mosolygott, én kérek elnézést, hát kérem ez nagyon szar. AMATŐR. Ez a kulcsszó. Ez a tízmillió amatőr országa. Teljes kilátástalanság. Már a szerencsétlen Kokó is régen visszavonult.
Amatőrizmus és kilátástalanság. Óh igen. Betűzzük. És a tegnapi túszdrámát is ez jellemezte. Egy kilátástalan helyzetbe került negyvenéves solymári faszi túszokat ejtett, és ötmillió forintot követelt. Ötmillió forintot! Kérem, 2007 van, hol van már a kétszáz pengő fix, seggünkben a Gyurcsány-csomag. Az Austin Powers jut eszembe, meg a hibernálásból felébredt Doktor Genya és az ő követelése. Ötmillió forint? Miért nem inkább pengő? Talán benzinre se elég Hegyeshalomig, nemhogy autóra. Ezt a pancsert. Csak semmi cicó.
Persze akkor ezt még nem tudtam, és ezt hittem ez valami komoly dolog lesz, valami Sok pénznél jobb a több, hogy az is mekkora film. Mikor bemondták a híradóban, át is szóltam a többieknek, hogy jöjjenek már, balhé van, túszejtés. Jöttek is. Tálos, aki a Rendőrtisztire jár, rögtön felizgult. „Lelövik majd, mint egy kutyát.” „Jönnek a kommandósok, és lelövik, mint egy kutyát.” És dörzsölte a tenyerét, hogy csak izzott. Persze Tálos Andrisról tudni kell, hogy amikor ősszel ezek a permanens zavargások voltak, és a tévé mutatta a tüntetőket, forradalmárokat, zavargókat, no, ő akkor is csak ült, és a térdét csapkodta, hogy „Szét kell verni őket!” „Kartácsot nekik!” és félpercenként megint, hogy „Kartácsot nekik!” Hát mit tesz a ferences nevelés. És a mi Bandinknak igaza lett. A túszejtőt lelőtték, mint egy kutyát. Úgy látszik, ez a
És ekkor agyalni kezdtem. Hogyan lehetne megcsinálni egy tökéletes bűntényt. És itt nem arra gondolok, hogy reklámszatyorral a fejemen leütök egy nyugdíjast, és aztán nem kapnak el. Nem, hanem bankrablást, túszejtést, igazi követelést, piros helikopterrel, automata-váltós nyugati autóval (URH-t is bele!), és úgy százmillióval legalább. Úgy, hogy ne kapjanak el. És mindentől függetlenül a következőkre jutottam, gonosz tervemet az éjszaka és a pokol szülte meg, meg az a nagyon nagy atomvadász. Egy tökéletes bűntény, mely előtt fejet hajt Hercule Poirot is, meg a Doszpot Péter.
Három ember kell hozzá legalább. Igazi pisztolyokkal, nem ilyen cipőboksszal festett szappanból faragott szarokkal, melyek szétfolynak a májusi esőben. Az első kettő valami maszkban (kérem, a harisnya komolytalan!) túszokat ejt a bankban, és követeli azt a nagyon sok mindent, százmilliót, piros Audit, ilyeneket. Ezt úgyis rövid úton körbezárják. A menekülés elvileg esélytelen. De.
Ott van a harmadik túszejtő. Aki valahol az országban – bárhol - ad hoc túszul ejt egy családot, valami nagyhatalmú valakiket, a lényeg, hogy internet-közelben legyen. Mert aztán bejelentkezik a BRFK-hoz, és webkamerán át mutatja, hogy mindjárt szétlövi az egész családot, ha a bankrabló cinkostársa követelését nem teljesítik, és nem engedik meglépni.
Mivel a rendőrök nem tudják, hogy hol ejtették túszul a családot, ezért azt a túszejtőt nem tudják embargó alá venni, nem is neki kell adni a pénzt, hanem az első kettőnek, akiket engedni kell a bankból meglépni, különben a harmadik a webkamera előtt egyenként lelövi a család tagjait, kezdve a családfővel meg a kutyával, és még az akváriumból is kihúzza a dugót. Kénytelenek teljesíteni a bankos túszejtők követelését, és futni hagyni őket. Persze sok túszt kell ejteni, mert egyet-egyet legalább ki kell végezni a bankban és a webkamera előtt is, hogy mindenki lássa: komoly emberek vagyunk, nem ilyen amatőr stand up komédisták, idétlen garabonciások, jokulátorok, pancserok. Amikor futni hagyták az álarcos bankos túszejtőket (akik természetesen magukkal visznek egy túszt, akit persze aztán elengednek), és már teljesen biztonságban vannak a pénzzel, meg miegymással (talán irány Mexikó), és el is ásták a véres aranyat, midőn kuvikhang szólt a berken át, nos, akkor a webkamerás is elengedheti a családot, vagy csak egyszerűen leléphet a picsába. Szóval az egész bűntényben a webkamera a kulcs.
Ha el lehetne érni, hogy ne tudják lenyomozni, honnan jön az a webkamerás kép (biztos lehet ilyet, a filmekben is mindig meg tudják akadályozni a telefon lenyomozását valami frankó kütyüvel!), akkor ez a túszejtős zsarolás kivédhetetlen lenne. Mert szinkron-túszejtés kell ide, nem reklámszatyor. Ha élne, talán még a szétfüvezett agyú Andreas Baader is abbahagyná a szép Gudrun dugását, és csak lesne.
Érthető? Remélem igen. Bölcsész vagyok, történész-levéltáros, meg önjelölt firkász, szóval elnézést, de nincs meg a fogalmi készletem egy ilyen bűntényhez.
Mit szóltok? Szerintem fasza, inspiratív volt a vadász, a többiek is csettintettek, Csucsu bazdmeg, hát te csak megjátszod a hülyét. Naná.
Csak egy kulcskérdés van:
HOGYAN LEHET MEGAKADÁLYOZNI, HOGY LENYOMOZZÁK A NETEN ÁT A WEBKAMERÁS TÚSZEJTŐT?
Nagybetűvel írtam, mert százmillió áll vagy bukik rajta, meg a túszejtők élete.
Informatikusok, szakemberek (Technikusok!), várom a jelentkezéseteket, írjátok meg már nekem, milyen cucc kell a lenyomozás zavarásához.
Amúgy meg Hercule Poirot bekaphatja, vagy inkább a Miss Marple. Egy lángész vagyok, egy géniusz. Talán mégse csak amatőrökből áll az országunk. És a százmilliós váltságdíjból legalább kétmilliót odaadnék a Fábryban fellépő szupertehetségnek, hogy köszönjük, tessék, csak vonulj vissza. Hogy ne csak nőkre és piára költsem majd a százmillió rám eső részét. De jó is lesz. De milyen jó. Meg azért búcsúcédulákat is veszek, hadd bocsásson meg az Anyaszentegyház, hisz egy túszt mindenképp meg kell ölni, hogy komolyan vegyenek. De erről szól az élet. Ez kérem az evolúció. Az amatőrök kihalnak.
