DAS BLOG - Közélet Kultúra Kritika (de Győrffy Miklóst itt ne keressék!)

Csucsu - REFLUX

Csucsu - REFLUX

A Magányos Farkas - Hommage á Chuck Norris (r: Steve Carver, 1983)

2007. április 10. - csunderlik.péter

A múltkor (Mert mi, magyarok) egy kissé komolykodtam, talán fenyeget valami identitásválság, úgyhogy mielőtt végleg elhatalmasodna rajtam a felhőkarcolók robbantásába torkolló skizofrénia, gyorsan egyik legtémább témámhoz nyúlok. Seagal kövér seggét alább már kétszer is körüljártam, ezért most arról az emberről írok, aki – mint tudjuk azokból a tavalyi körlevelekből – többek között kétszer is elszámolt végtelenig, és egyébként egyszer még Bruce Leet is majdnem megverte. Igen, Chuck Norrisról.

Helyesebben legkedvesebb filmjéről, az 1983-as Magányos farkasról (Lone Wolf McQuade).

Csak azért, hogy tudjuk:

Mostantól ilyen rohadt interaktív lesznek, ide is kellenek a reformok, utolért a Gyurcsány-csomag.

A Magányos farkas a nyolcvanas évek igazi kultuszfilmje: egyszerre kőkemény akciófilm és posztmodern western ballada. Hümm. Az első hat alkalommal még széjjelcsíkozott VHS-en láttam, a dorogi kultúrotthon képmagnóján, hangalámondással. Igen, azzal az átszellemült faszival, aki azt, hogy „Dugunk?”, „Szeretlek!”, „Megöllek!”, vagy hogy „Anyád hátán megbaszom a húgod!”, egyaránt ugyanazon a monoton hangon, minimális intenzitással mondja. És még bele is bakizik. Az a fránya diszlexia. Nála már csak a német hangalámondó rosszabb. Ahhoz is volt szerencsém, mikor egy érdi házibuli  fénypontjaként megtekintettünk egy Predator kalózvideót. Katasztrófa. Nürnbergbe vele.

De itt most nem az energiatakarékos halogén-hangalámondót, hanem magát az opuszt vesszük górcső alá, s lógatjuk bele abba Bunsen-égőbe. Annak ellenére hogy, a történet a nyolcvanas évek elején játszódik Új-Mexikóban, tulajdonképpen western. A posztmodern-szórakoztatás Bibliája ez a film.

Íme az intró. Az ember azt hinné, mindjárt feltűnik Kudlik Juli, de nem, ez nem keres gazdit, mert magányos farkas. És Bud Spencer se fogja betölteni a szélesvásznat, noha a főcím betűtípusából erre lehetne következtetni. Mindenesetre a költségvetésbe még éppen beleférő Morricone-epigon nagyot füttyent az intró alá. Jó is az a boroskóla. A brunnyogás egyenesen pazar:

 

És akkor feltűnik Ő. „J. J. McQuade is the best.”  A legenda. És in medias res:  a sivatagban lezúz minden napcserzette figurát, akikhez hasonlókat leginkább csak a Népszínház utcában látni júliusban. A Village People-be illő kefebajszos, bőrruhás bandavezérnek a fogait is kirúgja.

A fénykorában lévő Chuck Norris alakította főhős, McQuade járőr, valóságos fejvadász, egyedül dolgozik távcsöves puskájával, feltunningolt Lada Nivához hasonlatos, vitriollal működő, szarrá szakadt  sivatagi terepjárójával, és egyetlen társa csak a megszelidített prérifarkasa. Kapcsolatuk nem nélkülöz némi homoerotikát. Ennek ellenére Dzsé Dzsé McQuade nem egy Steiner Kristóf: mindig borostás, izzadt, büdös, pecsétes, rózsaszín ingjén a legóvatosabb becslésem szerint is legalább három hónapos lehet a körömpörkölt nyoma. A városon kívül él házikójában, mint egy Dzsé Dzsé Rousseau Ermenonville-ben, ahol szabadidejét vagy lőgyakorlatokkal, vagy sportműsorok és bundesliga-sérós, bajszos, zoknis gyökerektől hemzsegő német pornófilmek interaktív nézésével tölti. Teljesen antiszociális figura. Még pisálás közben is sört iszik. Full alkoholista. Gyakorlatilag a Die Hard-ban világhíres lett permanensen másnapos, láncdohányos brúszviliszi figura legautentikusabb elődje a Chuck Norris alakította McQuade. Nem csoda, hogy a felesége elhagyta. Lányát ritkán látja. Mégis itt kezdődik a bonyodalom.

Mert Új-Mexikóban nemcsak posztmodern lótolvajok randalíroznak, hanem egy kőkemény fegyvercsempész-banda is. Rettentően gonoszak, kőkemények, és emellett legalább annyira borostásak, izzadtak, trógerek, mint McQuade, kinek lánya a harmincadik perc tájékán rossz időben rossz helyre keveredik, mert a saját nyálán előrecsúszó vasárnapi rendőr csiga-barátjával lezavart ingerszegény sivatagai-éjszakai autóhátsó-üléses kefélés közben felfigyel arra, amint a csempészek éppen becuccolnak a repülőgépükbe. Persze a csempészek is kiszúrják a kamaszokat. A McQuade lányát megvédeni akaró rakás szerencsétlenség srácnak a heréit letépik, a gerincét meg kiszaggatják. A lánynak meg a méhét rúgják le a fokhagymaszagú, sötétlelkű izzadt-taj csempészek. Ez pedig öreg hiba. McQuade teljesen bekattan, kortyol kettőt az olcsó söréből, és elindul, hogy leszámoljon a fegyvercsempész bandával. Hogy a kínhalálba lehelje őket.

A banda vezetője a piramis csúcsán azonban egy igazi intellektuális, sármos, fehérgalléros bűnöző, a „the powerful enemy” Rollie Tyler (David Carradine alakítja – Cane a Kung-fu-ból ugyebár). Aki anno többszörös karate-világbajnok volt (luxuskocsijának rendszáma csak úgy mellékesen: KARATE 1 – minő kreativitás!), a texasi majálisokon bemutató meccseket játszik (miközben egy tolószékes törpe távcsővel kukkolja; nos, az ő dramaturgiai fontossága számomra kérdéses) , és azt dug meg akit akar, mert minden nő elolvad tőle. Kivéve a feleségét. Aki egy félvér kurvajó nő (Barbara Carrera), és véletlenül megismeri McQuade-et, akivel összefekszik. De az ad hoc baszásból szerelem lesz: a büdös, bárdolatlan, borostás, ámde érzőszívű Chuck Norris – kinek háta oly szőrös itt is, hogy egy Dzsungel Könyvét lehetne odaadaptálni - teljesen lenyűgözi;  nem tudja feledni Chuck bepállott mindenségének nemes illatát, és ezért nemsokára McQuade istentől elhagyott viskójába kívánkozik David Carradine luxus-haciendája helyett.

Barbara Carrera.jpg

A szálak tehát összeállnak: McQuade üldözi a lányát kicsináló fegyvercsempész-bandát, de azt nem tudja, hogy feszültségoldásképp annak a nőjét dugogatja, aki miatt a lánya az intenzíven fekszik. Rollie Tyler ex-karatevilágbajnok főgonosz meg alapjáraton utálja a Texas Rangert, amiért az rászállt a bandájára, de akkor végképp dühbe gurul, mikor megtudja, hogy félreterpeszt az ő asszonya. Chercez la femme.

A nézeteltérések csak óriási akciójelenetek, mély, filozófikus monológok, kőkemény mindenségek egész sora után rendeződnek. Egy gigászi főbunyóban, egy Gyurcsány-Orbán ketrecharcban, egy Titánok Harcában. Ahol a Gucci és Hugo Boss cuccokban mászkáló, mindig sármos, pacsulis, a Záróra nézése közben borozgató és sajtot majszolgató, de valójában velejéig romlott David Carradine tökeit próbálja szétrúgni az izzadt, megviselt, leamortizált, haraggal teli Chuck Norris. A mitikus titánok harca döntő összecsapás során hihetetlen jó zene megy: az egész film során kísértő főtéma teljes egészében kibontakozik a hátborzongató orgonajáték során. Mintha csak Johann Sebastian Bach pötyögne alá:

Egyszer egy életben minden férfinak látnia kell. A Sergio Leonéval kezdődő fain western utolsó nagy, posztmodern fellángolása. Egy karakteres, mitikus akciófilm szikár monológokkal, csodás tájképekkel. Már csak a természetfilmek orrhangú narrátora hiányzik, hogy bemondja: az üregi nyúl retteg a magányos farkastól. Szinte tökéletes.

Magányos farkas.jpg


A bejegyzés trackback címe:

https://csucsuka.blog.hu/api/trackback/id/tr4556644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Messire · http://asceo.freeblog.hu 2007.06.05. 22:00:37

Chuck Norrisról talán azt mond el a legtöbbet, hogy a Walker, a texasi kopó című színvonalas sorozatban nemcsak hogy ő az abszolút főhős, hanem emellett még ő a producere is a sorozatnak. Nem csoda hát, hogy Walker, a tekszasz réndzser szabadidejében megnyer egy nascar versenyt. Me mé ne. Chuck Norris az Chuck Norris

rettentó 2007.10.16. 08:19:08

1986-os napnyugati rokonokhoz való kiruccanásukból szüleim több másolt videokazival tértek vissza. A legtöbbet az Octopussy c. James Bond-film, valamint a McQuade der Wolf forgott a frissen beszerzett videomagnetofonban. Tényleg imádtam, és játszottam is McQuade-est gyerekként. Alulértékelt film, a Die Hard mellett lenne a helye a műfajban.

sbarrett 2010.06.29. 17:38:15

nekem nem játssza le a paródia videót

craft 2010.06.30. 11:48:18

Nemá csekotéj meg bill
süti beállítások módosítása