DAS BLOG - Közélet Kultúra Kritika (de Győrffy Miklóst itt ne keressék!)

Csucsu - REFLUX

5 Kubrick-film, amit látnod kell, mielőtt megőrülsz

2016. július 06. - csunderlik.péter

Mélyhangon megszólaló halk dübörgés, majd felharsanó trombiták a főtémával és velőtrázó üstdobütések óriás buzogánnyal: Stanley Kubrickot úgy kaptuk ajándékba, akár egy sokkoló, fekete obeliszket, ami evolúcióba hajszol minket. Kubrick a filmtörténelem utánozhatatlan, egyedi, Föld-Hold-Nap–együttállás – kaliberű nagysága. Ő a szénszemű, acélszívű géniusz, aki szinte minden műfajban megteremtette a tökéletest, mert minden jelenetet hetvenszer újravett, a színészeket teljesítőképességük határaiig hajszolta, és akkora abszolút perfekcionista volt, hogy fogmosás közben véresre törölte a seggét. A 10 legjobb Polanski-film után itt az 5 legjobb Kubrick-film, melyekben mind alapbeállítás az őrület.

5. 2001: Űrodüsszeia (1968)

urodusszeia.pngHa van fogalommá lett film, akkor ez az: az 1968-as, négy év munkával készült és minden addig elképzelhető látványvilágot felülmúló 2001: Űrodüsszeia közel ötven évvel később is legalább annyira lenyűgöző a maga hárommillió évet átugró vágásával, mint amennyire sokadszorra is érthetetlen. Annyira kevéssé lehet belekapaszkodni, mint egy bársonyfekete világűrben hangtalanul sikló, csontszínű űrhajóba. Ez az űrszimfónia ugyanis elsődlegesen - Kubrick vallása szerint - „egy zenemű rangjára áhítozott”, ezt ambicionálta a tökéletes sci-fi elkészítésével. És mellékesen olyan kérdéseket kerülget a maga hiperlassan hömpölygő módján, mint a Végtelen, az Értelem, az Ember és az Idő, szóval csupa kékdunadunyhába süppedős téma a kényelmesen kipárnázott kulturális elfekvőben, miközben olyan tanulságokat is hordoz, hogy csak óvatosan húzzuk ki a konnektorból az elektromos szúnyogriasztót. Bár Kubrick biztos volt benne, hogy ezzel a szélesvásznú űreposszal elkerülhetetlenül besöpör minden díjat, a film a maga korában megbukott, hiába emelte popkulturális toposszá a gyilkoló számítógépet, HAL 9000-et, a legénységet gyilkolni kezdő fedélzeti programot, az egyetlen, kegyetlen, szivárgó vérpiros szemet, amely a rendező ironikus önarcképének is felfogható. Mert Kubricknak volt monomániája, hogy a színészek a legfőbb akadályai annak, hogy elkészíthesse a tökéletes filmet, ahogy minden küldetést a legénység veszélyeztet. Csakis onnantól lett kultusza, hogy az LSD-szubkultúra felfedezte magának és beültek a moziba utazni, mert az Űrodüsszeia utolsó ötöde, a Jupiter és azon túl, nettó trip. Mintha Kerényi Imre agyában járnánk, miközben megnézi a Csillagkaput. Legtöbbször a Pink Floyd eget megérintő Echoes-ával keverik, az elszállás garantált, űrfilm, űrzene, űrutazás, még egy szimpla éjjel is. Csak holdsétásan szökkenjünk túl azon, hogy miként került a sikoltó monolit az ősmajmok közé, talán teleportálással, vagy csak ledobták, mint a busmanok közé a kólásüveget, ne agyaljunk mindenen, csak a végén, hogy mi a könny a Csillaggyermek.

4. Acéllövedék (1987)

acellovedek.jpgAhogy bennünk az állat, úgy „minden vietnamiban ott rejtőzik egy amerikai, aki ki akar bújni”, szólt az ideológiai alapvetés. Stanley Kubrick pedig a maga Vietnam-filmjében, az 1987-ben kilőtt Acéllövedékben megmutatja, hogyan építik le a katonai kiképzés során az egyedi embert, az úgynevezett „individuumot”, hogy miután dekonstruálták az egész civilizációs felépítményt, elvették a ruháját és lenyírták a haját, a megmaradt ősi, állati alapra miképp építik föl a hadseregben a nevezett „amerikait”, a katonát, az agyatlanul ölőt. És Michel Foucault már vigyorogva vakargatja a fogsorát. Soha filmben még nem hallhattunk annyi autentikus káromkodást, trágárságot, mint amennyi az Acéllövedékben elhangzik az ezekben kulmináló fasisztoid kiképzőtiszt, a Hartman őrmestert hozó R. Lee Ermey pofájából. Ermey katonai tanácsadóként került a forgatásra, de akkora lendülettel instruálta a szerepre jelölt színészt, hogy Kubrick úgy döntött, a legjobb lesz, ha ez a pszichopata játssza az önazonos kiképzőtisztet. Egészen addig, amíg le nem puffantja az ezerszer megalázott, ágybavizelő, autista karakter, a puskáját babusgató Pyle közlegény, vagyis Vincent D’Onofrio, hogy aztán magát is főbe lője. Maga a film legalább annyira nem hagy semmiféle illúziót, mint amennyire most itt szétpuffantottam az egyik nagy poénját, de a másik, a film végén, amikor a katonákat már a gumifüsttől feketéllő, kőkorszakba visszabombázott Vietnamban látjuk, még jobban letaglóz. Addigra már a filmet jellemző kezdeti szörfslágerek monoton nyikorgásba, lángok pattogásába és asztmásan ziháló szintetizátorhangzásba fordulnak, amit az Abigail Mead néven komponáló Kubrick-lány szerzett, legvégül pedig a Paint it Blackbe torkollik minden, soha jobb befejezést. (Jó ízléssel le is nyúlták Az ördög ügyvédjében.) A Vietnam-veterán Gustav Hasford regényéből készült Acéllövedék nem lett akkora siker egy évvel A szakasz után, hiába rögzítette Kubrick, hogy csináljon bárki bármit, amit ő csinál ugyanazon témában, az összehasonlíthatatlanul jobb lesz. Ennek ellenére harmadikként ott van a három legnagyobb Vietnam-film közt, Oliver Stone munkája és Francis Ford Coppola operája, az Apokalipszis, most mellett.

3. Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem is kell félni a bombától, meg is lehet szeretni (1964)

strangelove.jpgClemenceau szerint „a háború túl fontos ahhoz, hogy tábornokokra bízzuk”, és ezt egy film se mutatja meg jobban, mint minden hidegháborús szatírák legjobbika, az 1964-es Dr. Strangelove. Legyünk büszkék rá, mert a világ problémáinak megoldását az atombombában látó tudóst Teller Edéről mintázták, a rakétatudósok Speciel One-ja, Wernher von Braun és más német tudósok mellett, akiknek 1945 után gazdasági bevándorlóként az USA-ba megérkezve nem voltak aggályaik, hogy kísérletezhetnek-e nyulakon kozmetikai termékeket, mert megelőző munkahelyükön, a Harmadik Birodalomban nem az ég vizében oldottak kékítőt, hanem szemgolyókban. Peter Sellers alakítja a kényszeres "Heil Hitler" karlendítésekkel küzdő, fekete kesztyűs, tolószékes tudóst, aki csak a film végén gurul elő a Stratégiai Tanácskozóterem árnyékából, annyira váratlanul és annyira ütősen, mint az első Londonra hulló V-2-es, hogy referáljon a szintén Peter Sellers alakította amerikai elnöknek. A mindenhol nélkülözhetetlen szakembernek a nukleáris katasztrófa határhelyzetében is válasza van minden kérdésre, ami el is kell, mert a Dr. Strangelove döntéshozói annyira vannak a helyzet magaslatán, mint Medgyessy Péter egy vörösiszap-katasztrófával sújtott Kazinczy-versenyen. A briliáns szatíra úgy lovagolta meg a harmadik világháborúval fenyegető kubai rakétaválság okozta világparát, mint benne a suttyó repülőgép-parancsnok a Szovjetunióra ejtett atombombát. Egy amerikai katonai támaszpont paranoiásan antikommunista és világértékelésében nagyjából Szaniszló Ferenc szintjén álló parancsnoka, aki csak szeszt iszik, hogy tisztán tartsa az értékes testnedveit, mert a csapvizet szerinte fluorizálással mérgezik a kommunisták, önhatalmúlag útnak indít egy raj B-52-es bombázót, hogy szórják meg hasadóanyaggal a Szovjetuniót. Búcsúüzenetként még azt a parancsot adja, hogy semmilyen visszahívó parancsnak ne engedelmeskedjenek, mert az csak bolsevik trükk. Csak arról nem tudott, hogy a szovjetek közben megalkották a „Végítélet”-bombájuk, amely bármely nukleáris támadás esetén automatikusan felrobbantja magát és még abban a percben gőzzé válnak a világ vizei. Ahogy Dürrenmatt írta a Fizikusokhoz írt negyedik pontjában: „Egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be.” Ez a tétel pedig valósággal világnézet Kubricknál. Ha meghallom a film feledhetetlen indulóját, menten kedvet kapok, hogy tisztelegve kezdjek menetelni a józan ész elleni ütközetbe. Nem maradhatunk alul a bunkerversenyben!

2. Ragyogás (1980)

ragyogas.jpg„Lépj be a ragyogás világába!” - hirdeti a L'Oreal reklámja, amire a „Nem, nem, nekem nem kell a Ragyogás világa!” szakad ki belőlem mindig, ahányszor meghallom a tévében, biztos azért, mert kóbor apácák szellemei kísértettek gyerekkoromban. A Ragyogás Stanley Kubrick tökéletes horrorfilmje. Stephen King regényének adaptációja Jack Nicholsonnal, Shelley Duvallal és a kisfiút játszó, egészen kivételes Danny Lloyddal, no és a halott kislányokkal és a liftből kiömlő sokhektónyi vérrel. A felvilágosult Kubrick gyakorlatilag minden természetfölöttit, indiántemetősdit kilúgozott King történetéből. Kubrick olvasatában az írói ambíciókat dédelgető ex-alkoholista Jack Torrance képtelen beismerni alkotói impotenciáját,  hogy a világtól elzárt szálloda nyugodt munkakörülményei között sem sikerült összehoznia a nagy művet. Inkább projektál, családtagjaira hárít, levágandó bűnbakokat talál és őrültségekbe menekül. A démonok bennünk vannak, ehhez semmi köze a szellemeknek, állítja Kubrick, minek köszönhetően a „ragyogás”-vonulat is erősen leértékelődik az ő leképezésében. Bár egészen rémisztő a szájában lakó kisfiúval beszélgető kötött pulcsis Danny, vagy amikor szintén ő a hosszú-hosszú, kanyargó szállodafolyosókon kerekezik a hajtányos autókájával, míg lopakodva követi a steadicam, amit a Ragyogás forgatásán alkalmaztak először filmben. A mindig új utakat kereső Kubrick gyakorlatilag ehhez az új technikához, ennek paradigmatikus alkalmazásához keresett megfelelő terepet, sztorit: így jutott el a szállodában játszódó horrorregényig, ami arannyá vált Kubrick kezében. Elképesztő vizuális erővel bíró film született. A Ragyogás esszenciális suspense - most tessék menekülni -, ahol másfél óra is eltelik, amíg „csak munka van, semmi móka és Jack unatkozik”, a fejsze felfüggesztve lóg a levegőben, míg Jack Torrance a labdázásban teljesen begolyózik, és leakasztja azt, hogy lemészárolja családját. Sokan kifogásolták, hogy a megőrülés nem hiteles, mert Jack Nicholson arcára már alapjáraton rá van rajzolva az eszelősség, mintha már tíz éve menthetetlenül kiakasztották volna a Die Hard közbeni tamponreklámok. De Hollywood császára nem akárhogy fokozza ezt a már eleve végső állapotot, a Ragyogás legvégén már csak egy állatot látunk. A fináléban a sövénylabirintusos kergetőzés a filmművészet egyik felülmúlhatatlan csúcsa, úgy technikailag, mind feszültségileg, ahogy a havas sövénylabirintusban a hirtelen irányváltásokkal menekülő fiát követi a minótauruszként fújtató apa, és mindannyiukat szorosan a kamera. A záró kép, a fénykép, pedig utalás, hogy a gonosz mindig is ott volt, ott van, köztünk.

1. Mechanikus narancs (1971)

mechanikus_narancs.jpgVígyeljétek Stanley Kubrick mesterművét, az Anthony Burgess kultregényéből készült 1971-es Mechanikus narancsot, aminek címével kapcsolatban még nem hallottam olyan megfejtést, amit minden tekintetben meggyőzőnek fogadnék el. Formabontó látványvilágú disztópia, zseniális díszletekkel, az öncélú belsőépítészet szexista műremekeivel, mint a macskás néni faszlibikókája, vagy a mellbimbós tejcsapok. Maga a film pedig színes, tarka, akár a rohadás. Aki látja, ha csak a főcímet, a kábszertejbáros intrót, sohasem felejti el: belénk ég, mint kicsi Alexbe az Örömódára menetelő nácik képe, bár ebben nem kevés szerepe van a filmet uraló, elektronizált, torzított Beethovennek, Purcellnek és más klasszikusok darabjainak.  Köztük a kedvenc stílusgyakorlatommal, aminek az ütemére az a pierrerisáros paprikajancsi megalázza a már Ludovico-eljárással agymosott, akarata ellenére mintapolgárrá tett és ütni képtelen egykori bandavezért, Alex DeLarge-ot (egy antivilág Nagy Sándorát). Ez a rendszer elöljárói előtt bemutatott bazári jelenet, vagy amikor a digidugiért élő-haló Alex meg akarja csöcsörészni a platinaszőke szupermodellt, de már elhányja magát, miközben szól a végig kísérő torzított nyitány, emblematikus képei az emberi alávetésnek. A Mechanikus narancs Kubrick és Burgess zsenialitása, olyan klasszikusokkal, mint a „te már gyilkos vagy, kicsi Alex”, „hiába a sok seggnyalás és Biblia-olvasás", no és persze minden diktatúra mechanizmusának műszaki rajzával és az örökké érvényes teológiai állítással, miszerint a jó valójában a rossz elutasítása. Állandó, erkölcsös döntések sorozata, de ha agymosott gépként, reflexből képtelenek vagyunk a rosszra, csak a jóra, akkor nem tudunk megméretni és üdvözülni: az a bűn előtti Édenkert agyhalála, a Paradicsom hiánya, ami maga a Pokol. Egyébként meg a kulturáltság, műveltség semmilyen relációban nincs az erkölccsel, jósággal, hiszi Kubrick, hisz a kegyetlen Alex Beethoven-rajongó, egyedül a nagy Ludwig van-t szereti. Csak a legmagasabb fokokban beszélhetünk a Mechanikus narancsról, amelynek főhősét valósággal a penge Malcolm McDowellre öntötték, a nemi erőszaknál ő maga rögtönözte a Singin' in the Rain kántálását. Kubrick mesterművét egykor betiltották, mert úgy gondolták, eszkalálja az utcai galerik brutalitását, ahelyett, hogy kötelezővé tették volna a végzős középiskolásoknak. Kegyetlenül nagy film, olyan, ami ötven, százötven év múlva is hatni fog.

A bejegyzés trackback címe:

http://csucsuka.blog.hu/api/trackback/id/tr18869472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Jean Sol Partre 2016.07.06. 14:53:20

Érdekesség, hogy King és Burgess is megtagadták a filmeket és utálták Kubrickot, aki szerintük meggyalázta az eredeti műveket.

shiatsu 2016.07.06. 14:57:37

Furcsa, de (a franc tudja miért legtöbbre tartott filmkritikus) Roger Ebert pont a Mechanikus narancsot tartotta a leggyengébb Kubrick műnek.
Lásd a listáját:
www.rogerebert.com/cast-and-crew/stanley-kubrick

Mondjuk, ha azt is hozzátesszük, hogy például az Avatar-t a maximális 4 csillaggal pontozta, akkor szvsz nyugodtan kijelenthető, hogy nem kell komolyan venni.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2016.07.06. 15:00:41

@Jean Sol Partre: Lem is elvetette Tarkovszkij Solarisát. Bár Lem munkásságában nem vagyok tájékozott, de abban biztos vagyok, hogy Tarkovszkijnak lehetett igaza: ha egyszer összeállítom a tíz legkatartikusabb film listáját, abban nálam az Andrej Rubljovval és a Sztalkerral is szerepelne, talán egyedüli rendezőként két alkotással is (úgy, hogy én alapvetően a Golan-Globus-produkciókon nőttem fel).

wantango 2016.07.06. 15:01:50

"Werner von Braun és más német tudósok mellett, akiknek 1945 után gazdasági bevándorlóként az USA-ba megérkezve..."

Azért ezen a mondaton vitatkoznék :)
A filmek amúgy ok, nagy kedvencek.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2016.07.06. 15:03:40

@shiatsu: Ha az Avatart ennyire felértékelte, akkor nálam nem mérvadó. Amikor Cameron munkásságát tekintettük át a tilosos történelmi rádióműsorunkban, még a Piranha 2-ről is többet beszéltünk, mint az Avatarról:

www.mixcloud.com/Regenmindenjobbvolt/r%C3%A9gen-minden-jobb-volt-2014-december-19-james-cameron-filmjei/

Elnök Úr 2016.07.06. 15:30:08

"Érdekesség, hogy King és Burgess is megtagadták a filmeket és utálták Kubrickot, aki szerintük meggyalázta az eredeti műveket." - És milyen igazuk volt:) A Ragyogás ráadásul nem is csak a könyv, hanem bármilyen horror összevetésében is erősen B kategóriás. A Clockword Orange egyébként vmivel jobb.
A Full Metal Jacket első fele parádés, a második siralmas, így kijön egy jó iparos munkára az átlag, ami egyébként Stanley Kubrick teljes munkásságát is kitűnően jellemzi.

has 2016.07.06. 15:34:54

A Tarkovszkij féle film nekem jobban tetszett.

jürgen baromartz 2016.07.06. 15:43:43

@Elnök Úr: persze, persze... bezzeg Christopher Nolan, mi? :D

nevetséges vagy.

Advanced Flight 2016.07.06. 15:44:07

Én csak az Űrodüsszeiát és a Dr. Strangelove-ot láttam, de ezek zseniálisak.

rettentó 2016.07.06. 15:45:29

"aminek címével kapcsolatban még nem hallottam olyan megfejtést, amit minden tekintetben meggyőzőnek fogadnék el" - Burgess kicsit mindig másképp magyarázta a címet, de a lényeg ugyanaz: egy organikus dolog, ami mechanikussá, kontrollálttá, kondicionálttá válik. A maláj "orang" is érdekes felvetés, de szerintem ezt már utólag fedezte fel. A könyvbéli felvilágosult írófejedelem is ilyen címmel/témában ír regényt en.wikipedia.org/wiki/A_Clockwork_Orange#Title

Elnök Úr 2016.07.06. 15:48:20

@jürgen baromartz: Kubrick jobb rendező volt, mint Nolan, viszont eszméletlenül gyenge forgatókönyvíró, aminek a mélypontja egyértelműen a Shining.

hgap 2016.07.06. 15:57:00

Nem perfekcionista volt, hanem meglehetősen súlyos kényszerbeteg, és egy kissé bolond is. :) A róla szóló dokumentumfilmből ez világosan kiderül. Hónapokig fizetni valakit, hogy több tízezer(!) fotót csináljon párizsi kapukról egy 5mp-es jelenetért? Aztán milliméter pontosan megtervezni a kartondobozokat, amikbe ezeket a fotókat beleteszik? És azok a "filmötletek", amiket lejegyzett... komplett őrült volt.

akut schizo effektív pszichózis 2016.07.06. 16:03:58

"Csak holdsétásan szökkenjünk túl azon, hogy miként került a sikoltó monolit az ősmajmok közé, talán teleportálással, vagy csak ledobták,"

ez a legnagyobb problémád? teljesen lényegtelen...nem a hogyan a kérdés itt, hanem a miért... ha ennyire zavar ez, akkor az miért nem zavar, hogy hogy rakták a Holdra, vagy a Jupiter pályájára?

azt egyébként meg tudja valaki mondani, hogy a könyvben (amit egyébként Arthur C. Clark írt a Kubrick-kal együtt írt forgatókönyv alapján) miért a Szaturnusznál van a monolit. Előre is köszönöm!

A megvalósult amerikai ólom.. 2016.07.06. 16:22:45

Meglepő, de a Spartasust is ő rendezte, nagyon fiatalon..

Életunt Cápa · http://eletuntcapa.blog.hu 2016.07.06. 16:23:40

A háborús filmjei közül szerintem A dicsőség ösvényei sokkal ütősebb, mint az Acéllövedék. Ha valaki még nem látta, ajánlom :)

Kulminaator 2016.07.06. 16:57:28

@Életunt Cápa: Szerintem meg a Full Metal Jacket mindent visz. Még 88-89 körül láttam, kalózvideón, szinkron (nem tudom... talán nincs is szinkronos máig sem) nélkül egy kocsmahivatalban (Isten bizony). Nem tudtuk otthagyni a filmet.

Janos Mohacsi 2016.07.06. 17:47:05

A Spartacust hianyolom..

mojoking77 2016.07.06. 18:03:22

En a Path of Glory-t tennem be a Ragyogas helyett, vagy inkabb csinalnek egy top 10-et...

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2016.07.06. 18:06:00

@mojoking77: Azért nem lehetett volna top 10-et csinálni, mert akkor gyakorlatilag minden filmjét fel kellett volna vonultatni és az olyan válogatásnak már nincs is sportértéke.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2016.07.06. 18:08:02

@Janos Mohacsi: Kubrick gyűlölte, csak a kiugrás lehetősége miatt vette át azt a szuperprodukciót Kirk Douglas kapacitálására - aztán a legjobb és legbalosabb kardozós-szandálos opuszt kerekítette belőle.

flobeer 2016.07.06. 19:56:28

@Elnök Úr:

Egészen megrázó ilyen véleményt olvasni. Aki szerint a Ragyogás B kategóriás horror, az egész egyszerűen nincs magánál.

Dzsontra Volta 2016.07.06. 19:57:25

Top 3:
3. 2001 Űrodüsszeia
2. Dr. Strangelove
1. Clockwork Orange

Elnök Úr 2016.07.06. 20:11:35

@flobeer: Vagy csak képes önálló véleményformálásra:) Egyébként akkor gondolom Stephen King sincs magánál :D Én nem tudok egy olyan filmet A kategóriásnak tekinteni, amiben a baljós életérzés megágyazását a szereplők narratívaként szolgáló párbeszédeivel próbálják megalapozni (a feleség elmeséli, hogy a korábban eltörte a gyerek karját vagy épp a hoteligazgató interjúja), mert önmagában nem sikerül rendesen felépíteni a hangulatot a történet bevezetésében. Azzal sem tudok A kategóriára venni egy filmet, ha a feszültségfokozása kimerül abban, hogy irritáló háttérzajt tol folyamatosan a néző fülébe, miközben a történet felépítéséből teljesen hiányzik a feszültség. Az sem A kategóriás vonás, hogy a főszereplő az egyik pillanatban még viszonylag normális alkoholista, a következő pillanatban pedig eszelősen mereng az ablak előtt. Ez nem karakterépítés, ez egy rossz ponyva kelléke. Vagy akár beszélhetnénk arról is, hogy többszöri újravágás, újraírás után is hatalmas ellentmondásokat sikerült benne hagynia Kubricknak, még az időbeliség következetességére is képtelen volt figyelni. De akár említhetnénk a Wendyt játszó színésznő borzalmas játékát is (jó, ebben Kubricknak "csak" a casting miatt van szerepe, bár az azért nem elhanyagolható) és még nagyon hosszan lehetne sorolni, hogy mitől gyenge film a Shining.

2016.07.06. 23:00:29

éreztem, hogy lolita és barry lyndon nem lesz, viszont azt meg sem mertem álmodni, hogy a ragyogás a második, a mechanikus narancs az első, az még engem is meglepett, erre nem számítottam

2016.07.06. 23:04:45

@Elnök Úr:

kubrick nem műfaji filmet akart csinálni, igen, hozzáteszem, jó műfaji filmet nem is tudott volna.
az egészet úgy kell venni, mint egy művészi kísérletet, úgy vannak érdekes részei, az itteni blogbejegyzésben is megemlítenek párat.
mint hagyományos horror nem állná meg a helyét

az már egy szigorúan magánvélemény, hogy a mechnanikus narancsot első helyre rakni...de el kell fogadni.

Elnök Úr 2016.07.06. 23:21:00

@WiteNoir: A fentiekben nem kifejezetten műfaji hibákat soroltam, sokkal inkább történetvezetési/forgatókönyvi hibákat. A Shining számomra egy műfajfüggetlenül gyenge film, a filmtörténelem egyik leginkább túlértékelt darabja. Persze van benne egy csomó kísérletezés, határfeszegetés, ami mindig is jellemző volt Kubrickra, de ezek nem oltják ki azokat a sokkal jelentősebb hibákat, amik közül fentebb is felsoroltam párat.
Persze vannak érdekes részei, sőt még olyan jelenetei is, amik beleégnek a retinába, de mint egész nekem egyáltalán nem működik.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2016.07.06. 23:40:02

@WiteNoir: Pedig évekkel ezelőtt még versre is ihletett a Barry Lyndon Schubert-főtémája:

csucsuka.blog.hu/2010/12/31/barry_lyndon_2

jürgen baromartz 2016.07.07. 01:28:50

@csunderlik.péter:

A Barry Lyndon egyértelműen Kubrick leggyengébb filmje, nyilván annak a jelenetei is kényszeres tökéletességgel vannak megkomponálva, de abból a sztoriból nem lehetett olyan vizuális bravúrokat kihozni, mint a Gépnarancsból vagy a Ragyogásból.

Utóbbival kapcsolatban csak addig mérvadó Stephen King véleménye, amíg nem láttad a saját rendezésű filmjét, a Maximum overdrive-ot. Jobban teszi, ha megmarad az írógépnél és a papírnál, bár legutóbbi művein látszik, hogy már ebben a műfajban sem tud hű maradni régi önmagához.

Tom Cruise erősen kérdőjeles színészi teljesítménye ellenére pedig azt mondom, a Tágra zárt szemek sem rossz film, sőt. Ha mondjuk David Fincher vagy Paul Thomas Anderson rendezte volna azt a filmet ugyanolyanra, mint Kubrick, életművük egyik legjobb filmjének tartaná mindenki. Csak azért szar a közvélemény szerint, mert Kubrick legkidolgozottabb mesterműveihez képest azért alulmarad a versenyben, meg hát a szcientológus törpe helyett alkalmazhatott volna az öreg egy valamirevaló színészt.

Összességében véve amúgy egyetértek a fenti lista összetételével, csak a sorrenden változtatnék:

5. Dr. Strangelove
4. Ragyogás
3. Acéllövedék
2. Mechanikus narancs
1. Űrodüsszeia,

de az első három helyezettem között csak kínkeservesen tudok sorrendet felállítani.

arpiszan 2016.07.07. 10:29:11

@jürgen baromartz: A Barry Lyndon önmagában egy vizuális bravúr, maga a tökély minden egyes jelenet. habár az igaz hogy a film nem adja vissza az eredeti regény hangulatát,

Void Bunkoid 2016.07.07. 10:45:52

@csunderlik.péter: azért jegyezzük meg, hogy igen, Kubrick csak beugró rendezőként lett oda felvéve, és igen, pénzért meg elismerésért adta a nevét a filmhez, amúgy szolgaian teljesítette a film igazi rendezője, Kirk Douglas utasításait :))))

exterminador 2016.07.07. 11:46:53

@jürgen baromartz: mi a baj a Maximum Overdrive-val? Szerintem alulértékelik (utólag maga King is szarnak tartja), pedig egészen vicces ki darab.

jürgen baromartz 2016.07.07. 12:23:30

@exterminador:

Most tényleg magyaráznom kell, hogy mi a baj azzal a filmmel? A legjobb, ami történhet vele, hogy viccnek fogod fel, és nem tragédiának.

exterminador 2016.07.07. 15:24:20

@jürgen baromartz: persze, hogy vicc. Poénos. Vígjáték.

jürgen baromartz 2016.07.08. 01:48:18

@exterminador:

Nem poénos, nem vígjáték. Ellenben egy kupac trágya.

mojoking77 2016.07.08. 22:20:51

@csunderlik.péter: Nos... En nem nagyon lattam rossz filmet meg tole, igy nyugodtan felsorolhatjuk az osszeset, felesleges kopkodni a "rajongoknak"