75 éve, 1941. június 22-én ilyenkor már órák óta zajlott a világtörténelem addigi legnagyobb hadművelete, amikor a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót legkevesebb 3 millió katonával, 3000 harckocsival és 2500 repülőgéppel. És bár kezdetben úgy haladtak előre a német páncélosok az orosz pusztában, mint a mindentvágó csodakés a Teleshopban, a Barbarossa-hadművelet utóbb a világtörténelem legnagyobb félreértésének bizonyult.

Egy Zárug Péter Farkasnál pár fokkal komolyabban vehető politikai elemző, Bismarck szerint Oroszország sohasem olyan erős és sohasem annyira gyenge, mint amilyennek éppen látszik. Ezt a tételt nemcsak az orosz válogatott Eb-szereplései igazolják vissza, de Oroszország és jogelődjei világtörténelmi szerepvállalásai is. Már Napóleonnak is óriási tévedése volt, amikor 1812-ben nekirontott az „északi kolosszusnak" és 600 ezres Grande Armée-ját belevezette abba a kontinensnyi országba, amelynek lakói úgy űzik a „felperzselt föld" taktikáját, mint a szappanoperák rókalelkű szereplői a biztosítási csalást, továbbá az év felében olyan hideg van, hogy szétesnek a kovalens kötések és már a legkisebb bukkanónál is atomjaira hullik a piros bobszánkónk. A tajgán az egyetlen esély a túlélésre Bear Grylls szerint, ha belerágjuk magunkat elhullott jakokba, úgyhogy nem csoda, hogy Napóleon nagy hadserege a világtörténelem legnagyobb lemorzsolódását produkálta, egészen Hitler még balabbul sikerült második világháborús feldolgozásáig.

Pedig roppant magabiztosak voltak az Európát a Pireneusoktól a Spitzbergákig uraló nácik, mikor 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót legkevesebb 3 millió katonával, 3000 harckocsival és 2500 repülőgéppel. Azt várták, hogy a kapuberúgás után magától összeroskad Sztálin embertelen diktatúrája, és bár kezdetben úgy haladtak előre a német páncélosok az orosz pusztában, mint a mindentvágó csodakés a Teleshopban, a keleti területek gyarmatosítását, negyvenmillió alsóbbrendűnek tekintett szláv kiirtását és a maradék lakosság rabszolgasorba taszítását célzó Barbarossa-hadművelet utóbb a világtörténelem legnagyobb félreértésének bizonyult. A 9000 szovjet falut és tanyát felgyújtó támadók ugyanis a fajirtó háború meghirdetésével nem adták meg azt a lehetőséget ellenségeiknek, hogy megadják magukat, márpedig egy tervbe képtelenség belekalkulálni, milyen erőket szabadíthat fel, ha valakiknek már nincs vesztenivalójuk.

A normandiai partraszállás csak egy operettháború volt ahhoz az apokaliptikus élethalálharchoz képest, amely 1941 és 1945 között keleten folyt. Miután a magát fokozatosan összeszedő Vörös Hadsereg 1943-tól ellentámadásba lendült, várható volt, hogy „a totális háború nem Walt Disney"-mottó jegyében nem fognak kegyelmezni, úgyhogy innen már csak akkor lehetett volna súlyosabb Hitler helyzete, ha hangszórók üvöltik a Farkasodúban, hogy „szétmegy a fejem és a buszt is lekéstem". De se gyógyszer, se csodafegyver nem segíthetett: a szovjetek végül nem álltak meg, amíg ki nem tűzték a Reichstagra a sarló és kalapácsos zászlót a világtörténelem legnagyobb eposza, a „Nagy Honvédő Háború"szimbolikus lezárásaként. A Wehrmacht végül az összvesztesége több mint 90 %-át szenvedte el a keleti fronton, úgyhogy ha bármit elkúrunk, azóta hivatkozhatunk arra, hogy a Barbarossa-terv nagyobb bukás volt, pedig azon kilenc hónapot dolgoztak a legkvalifikáltabb német koponyák.