1849. október 6-án, az aradi tizenhármakkal egy napon végezték ki az első magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajos grófot. Utolsó mondata az volt: „Éljen a haza!” Nem bakizott bele, ki tudta mondani. Amikor az 1848-as Galaktikusokat összeeresztettük a rendszerváltás utáni politikusválogatottal, Batthyány Lajossal Medgyessy Péterrel mérkőzött meg a posztján, és nem volt kétséges az eredmény.
Ha azt vesszük, igazságtalan párosítás, mert Batthyány Lajosnak első magyar miniszterelnökként még nem kellett semmit visszaadni a tizenharmadik nyugdíjtól a csocsódíjig, másfelől meg neki és kormányának nem a márciusi havat kellett az utakról eltakarítani, hanem a modern magyar nemzetet megteremteni. És nem úgy, hogy hozzák be az osztrák hókotrókat, hanem éppen hogy vigyék ki őket. A 12 pont volt a Batthyány-kormány szociális népszavazása, az elsöprő siker után pedig jött a kinevezés és az áprilisi törvények: közteherviselés, jobbágyfelszabadítás, nemzetőrség, sajtószabadság, unió Erdéllyel és így tovább. Ezt nevezzük törvénygyárnak, amellyel bármelyikünk örömmel haknizna a tévében.
„Jól gondolom, hogy ez egy emberfeletti munka?” – kérdezte Gajdics Ottó is Batthyány Lajost a Péntek 8 hardtalkjában. „Ez ember előtt kalapot veszünk, a legváratlanabb körülményekben is éleslátású, mint a hiúz, maga elhatározásában sebes, mint a villám, s aztán szilárd és hajthatatlan, mintha minden idege vasból volna” – ezt pedig nem Obersovszky Péter mondta Batthyányról a Magyar Televízió elektronikus jegyzetmagazinjában, hanem a Page not foundnál is nagyobb hatásfokkal címkéző Kossuth Lajos.
Olvassa el: 1848-as Galaktikusok vs. Rendszerváltás utáni politikusválogatottunk