1490. szeptember 18-án koronázták királlyá a magyarországi uralkodók Schmitt Pálját, II. Ulászlót (1471-1516), akinek köztudottan minden követelésre csak annyi válasza volt két közbeszerzési szerződés lepecsételése között, hogy "dobzse", "dobzse", vagyis "jól van", "jól van". De hát ez is volt a cél: Hunyadi Mátyás kemény uralma után a magyar nemesurak az edzőbuktató magyar focistákra emlékeztető módon határozták el, hogy a lehető leggyengébb uralkodót választják ki maguknak a nemzetközi királykatalógusból. Így esett a választásuk Ulászló cseh királyra. II. Ulászló puhaságának köszönhetően pillanatok alatt szétprivatizálták Mátyás király háromévtizedes munkával felépített birodalmát. A történet a mohácsi csatatéren ért véget, tíz évvel II. Ulászló halála után. Egyébként imádta a lacikonyhát, csakhogy valami jót is mondjunk róla.

A mohácsi csatáról olvassa el: A 10 legnagyobb bűnbak a magyar történelemben

Kövesse a Page Not Found történelmi stúdióblogot!