Így ejtették ki a nyugatnémetek és a sógorok az 1982-es spanyolországi világbajnokságon a vártnál jobban szereplő Algériát. Az 1982-es NSZK-Ausztria a valaha játszott legsötétebb mérkőzés, az évszázad bundameccse, amely egész a harmadik helyig repült a vébétörténelem tíz legnagyobb szemétségét bemutató listánkon. A futball Anschlussa, a germán foci Giebelhofja, íze semmilyen, utóíze savanykás. Ha valamelyik szőke cimboránk kényszeresen emlegeti, hogy ez a latino-buzi tiki-taka, amit évek óta játszik a festett körmű Nationalelf, nem árja foci, bezzeg régen, amikor még Dieter Eiltsok zakatoltak a középpályán, meg nem alkuvóan, akkor nézesse meg vele az ominózus NSZK-Ausztria csoportmeccset.
Ha összefoglalót kéne írnunk róla, tudósításunk akkor is ráférne egy söralátétre, ha üldözési mániás sportújságírók módjára minden mondatot külön bekezdésbe írnánk. Az 1982-es vébé volt az utolsó világverseny, amelyen a záró csoportkör meccseit még nem egyidőben rendezték, így állt elő az a helyzet, hogy a nyugatnémet és az osztrák válogatott annak tudatában lépett pályára egymás ellen Gijónban, hogy minimális, egy- vagy kétgólos nyugatnémet győzelem esetén mind az NSZK, mind Ausztria továbbjut, a németeket korábban meglepetésre legyőző Algéria pedig kiesik. Ennek megfelelően a 12. percben Rummenigge beívelését Horst Hrubesch három seggét vakaró osztrák védő között a kapuba fejelte, és eztán más nem is történt az úgymond sorsdöntő mérkőzésen. Hogy a Scootert idézzük: „A többi néma csend.” Azaz nem, Algéria óvott, de hát nekik nincs olajuk.
Ha kíváncsi a többi kilenc vébészemétségre, olvassa el:
A futball Anschlussa: ezért vághat vissza ma este Algéria
Ajánljuk még: Top 10: a sporttörténelem legnagyobb szemétségei
