DAS BLOG - Közélet Kultúra Kritika (de Győrffy Miklóst itt ne keressék!)

Csucsu - REFLUX

Csucsu - REFLUX

Születésnapos a Magányos Farkas - Hommage á Chuck Norris

2014. március 10. - csunderlik.péter

Ma születésnapos Chuck Norris, a Van Gogh-alterego tiszteletbeli Texas Ranger, a körrúgás és az UZI borostás Michelangelója, akit legjobb filmjének, a Magányos farkasnak bemutatásával köszöntök. Az első filmkritikám volt, anno még IWIW-üzenőfalon tettem közzé folytatásokban. Csak azért, hogy tudjuk:

A Magányos farkas a nyolcvanas évek igazi kultuszfilmje: egyszerre kőkemény akciófilm és posztmodern western ballada. Hümm. Az első hat alkalommal még széjjelcsíkozott VHS-en láttam, a dorogi kultúrotthon képmagnóján, hangalámondással. Igen, azzal az átszellemült faszival, aki azt, hogy „Dugunk?”, „Szeretlek!”, „Megöllek!”, vagy hogy „Anyád hátán megbaszom a húgod!”, egyaránt ugyanazon a monoton hangon, minimális intenzitással mondja. És még bele is bakizik. Az a fránya diszlexia. Nála már csak a német hangalámondó rosszabb. Ahhoz is volt szerencsém, mikor egy érdi házibuli  fénypontjaként megtekintettünk egy Predator kalózvideót. Katasztrófa. Nürnbergbe vele.

De itt most nem az energiatakarékos halogén-hangalámondót, hanem magát az opuszt vesszük górcső alá, s lógatjuk bele abba Bunsen-égőbe. Annak ellenére hogy, a történet a nyolcvanas évek elején játszódik Új-Mexikóban, tulajdonképpen western. A posztmodern szórakoztatás Bibliája ez a film.

Íme az intró. Az ember azt hinné, mindjárt feltűnik Kudlik Juli, de nem, ez nem keres gazdit, mert magányos farkas. És Bud Spencer se fogja betölteni a szélesvásznat, noha a főcím betűtípusából erre lehetne következtetni. Mindenesetre a költségvetésbe még éppen beleférő Morricone-epigon nagyot füttyent az intró alá. Jó is az a boroskóla. A brunnyogás egyenesen pazar:

 

 

És akkor feltűnik Ő. „J. J. McQuade is the best.”  A legenda. És in medias res:  a sivatagban lezúz minden napcserzette figurát, akikhez hasonlókat leginkább csak a Népszínház utcában látni júliusban. A Village People-be illő kefebajszos, bőrruhás bandavezérnek a fogait is kirúgja.

A fénykorában lévő Chuck Norris alakította főhős, McQuade járőr, valóságos fejvadász, egyedül dolgozik távcsöves puskájával, feltunningolt Lada Nivához hasonlatos, vitriollal működő, szarrá szakadt  sivatagi terepjárójával, és egyetlen társa csak a megszelidített prérifarkasa. Kapcsolatuk nem nélkülöz némi homoerotikát. Ennek ellenére Dzsé Dzsé McQuade nem egy Steiner Kristóf: mindig borostás, izzadt, büdös, pecsétes, rózsaszín ingjén a legóvatosabb becslésem szerint is legalább három hónapos lehet a körömpörkölt nyoma. A városon kívül él házikójában, mint egy Dzsé Dzsé Rousseau Ermenonville-ben, ahol szabadidejét vagy lőgyakorlatokkal, vagy sportműsorok és bundesliga-sérós, bajszos, zoknis gyökerektől hemzsegő német pornófilmek interaktív nézésével tölti. Teljesen antiszociális figura. Még pisálás közben is sört iszik. Full alkoholista. Gyakorlatilag a Die Hard-ban világhíres lett permanensen másnapos, láncdohányos brúszviliszi figura legautentikusabb elődje a Chuck Norris alakította McQuade. Nem csoda, hogy a felesége elhagyta. Lányát ritkán látja. Mégis itt kezdődik a bonyodalom.

Mert Új-Mexikóban nemcsak posztmodern lótolvajok randalíroznak, hanem egy kőkemény fegyvercsempész-banda is. Rettentően gonoszak, kőkemények, és emellett legalább annyira borostásak, izzadtak, trógerek, mint McQuade, kinek lánya a harmincadik perc tájékán rossz időben rossz helyre keveredik, mert a saját nyálán előrecsúszó vasárnapi rendőr csiga-barátjával lezavart ingerszegény sivatagai-éjszakai autóhátsó-üléses kefélés közben felfigyel arra, amint a csempészek éppen becuccolnak a repülőgépükbe. Persze a csempészek is kiszúrják a kamaszokat. A McQuade lányát megvédeni akaró rakás szerencsétlenség srácnak a heréit letépik, a gerincét meg kiszaggatják. A lánynak meg a méhét rúgják le a fokhagymaszagú, sötétlelkű izzadt-taj csempészek. Ez pedig öreg hiba. McQuade teljesen bekattan, kortyol kettőt az olcsó söréből, és elindul, hogy leszámoljon a fegyvercsempész bandával. Hogy a kínhalálba lehelje őket.

A banda vezetője a piramis csúcsán azonban egy igazi intellektuális, sármos, fehérgalléros bűnöző, a „the powerful enemy” Rollie Tyler (David Carradine alakítja – Cane a Kung-fu-ból ugyebár). Aki anno többszörös karate-világbajnok volt (luxuskocsijának rendszáma csak úgy mellékesen: KARATE 1 – minő kreativitás!), a texasi majálisokon bemutató meccseket játszik (miközben egy tolószékes törpe távcsővel kukkolja; nos, az ő dramaturgiai fontossága számomra kérdéses) , és azt dug meg akit akar, mert minden nő elolvad tőle. Kivéve a feleségét. Aki egy félvér kurvajó nő (Barbara Carrera), és véletlenül megismeri McQuade-et, akivel összefekszik. De az ad hoc baszásból szerelem lesz: a büdös, bárdolatlan, borostás, ámde érzőszívű Chuck Norris – kinek háta oly szőrös itt is, hogy egy Dzsungel Könyvét lehetne odaadaptálni - teljesen lenyűgözi;  nem tudja feledni Chuck bepállott mindenségének nemes illatát, és ezért nemsokára McQuade istentől elhagyott viskójába kívánkozik David Carradine luxus-haciendája helyett.

Barbara Carrera.jpg

A szálak tehát összeállnak: McQuade üldözi a lányát kicsináló fegyvercsempész-bandát, de azt nem tudja, hogy feszültségoldásképp annak a nőjét dugogatja, aki miatt a lánya az intenzíven fekszik. Rollie Tyler ex-karatevilágbajnok főgonosz meg alapjáraton utálja a Texas Rangert, amiért az rászállt a bandájára, de akkor végképp dühbe gurul, mikor megtudja, hogy félreterpeszt az ő asszonya. Chercez la femme.

A nézeteltérések csak óriási akciójelenetek, mély, filozófikus monológok, kőkemény mindenségek egész sora után rendeződnek. Egy gigászi főbunyóban, egy Gyurcsány-Orbán ketrecharcban, egy Titánok Harcában. Ahol a Gucci és Hugo Boss cuccokban mászkáló, mindig sármos, pacsulis, a Záróra nézése közben borozgató és sajtot majszolgató, de valójában velejéig romlott David Carradine tökeit próbálja szétrúgni az izzadt, megviselt, leamortizált, haraggal teli Chuck Norris. A mitikus titánok harca döntő összecsapás során hihetetlen jó zene megy: az egész film során kísértő főtéma teljes egészében kibontakozik a hátborzongató orgonajáték során. Mintha csak Johann Sebastian Bach pötyögne alá:

Egyszer egy életben minden férfinak látnia kell. A Sergio Leonéval kezdődő fain western utolsó nagy, posztmodern fellángolása. Egy karakteres, mitikus akciófilm szikár monológokkal, csodás tájképekkel. Már csak a természetfilmek orrhangú narrátora hiányzik, hogy bemondja: az üregi nyúl retteg a magányos farkastól. Szinte tökéletes.

Kövesse a Csunderlik Filmkalauzt és a Page Not Found történelmi gonzóblogot.

Magányos farkas.jpg


A bejegyzés trackback címe:

https://csucsuka.blog.hu/api/trackback/id/tr85853030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kekszemu 2014.03.11. 20:16:44

:) a cikk szórakoztatóbb, mint a film volt anno.

Túrós (törölt) 2014.03.11. 20:18:23

Nem véletlen. Csákk nem egy nagy szám mint színész...

allegravelli 2014.03.11. 20:45:57

@Túrós:
Igen, viszont már nem egy interjújában el is mondta, hogy ő sem tartja magát színésznek, hanem elsősorban harcművésznek.
Na, ekkor kedveltem meg:-)

ledo76 2014.03.11. 21:53:34

@Túrós: Nem jó színész, de ez a filmje rendben van. Egyébként a súlycsoportjában sokáig a legjobb volt, úgyhogy a kevés hiteles filmbeli bunyósok közé tartozik. Persze ettől még a legtöbb filmje tényleg trágya.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2014.03.11. 21:57:33

És Ifjabb Bush kedvenc színésze. Az ex-elnök kedvenc filmje pedig alighanem a Tomboló terror a Norris-életműből.

cspg.nolblog.hu/archives/2012/02/23/Bush_es_Blair_Lovoldozzunk_haver-_Igen_az_iraki_haborura/

mrbloodbunny · http://mrbloodbunny.blog.hu/ 2014.03.12. 11:18:29

qrvajó kis írás, meg is hozta a kedvem :)
süti beállítások módosítása