A magyar futball nem náthás, s nem krétapor-allergiája van. Nem kell ahhoz állandóan Ronaldo tükörtérdét gyógyítgató Martens doktornak vagy négyszáz éve rendszeresen máglyára hajított boszorkánynak lenni, hogy a megfelelő diagnózist rögzítsük: a játék hazai formája sclerosismultiplexes. Ennek nyomán biztosan lesz még 1-8 Magyarországé. S fontos közölnünk: nem mi hiszünk a hanyatláselméletekben, hanem azok hisznek bennünk.

Csunderlik Péter-Pető Péter

Aleksandar Jovic, az FTC centere több mint fél évtizede állt oda egy tizenegyeshez a Nyíregyháza elleni Magyar Kupa-mérkőzésen. Fogalmunk nincs, mi volt a terve, de az tagadhatatlan: botrányos módon ért a labdához.

A vánszorgó zsuga pattant egyet mielőtt hálót ért volna, a kapus viszont már elvetődött, így nem ért vissza. A riporter üvöltözött: Jovic Panenka-módra vállalta el, hát ilyet megtenni utolsó rúgóként! Tényleg, mint amikor az Üvegtigrist úgy mutatják be, mint a Ponyvaregény méltó utódát, mintegy filmesztétikai meghaladását. Van Gogh a másik fülét is levágta volna, ha ilyeneket kell hallgatnia provence-i magányában.

A kommentátor értékelése minden, ami a magyarfoci. Ahogyan Semjén Zsolt Orbán Viktorra vetett ájtatos mosolya a seggnyalás örök emblémája, úgy ez a hozzászólás a betegség szembeszökő tünete. Egyesíti Dzsudzsák összetört Bentleyét, a sznobtemplom Romkertben a pultnál menőző majdnem NB I-es játékost, a totóbotrányt, a nemtudású ámde kispadról kispadra hurcolt edzőt, a védencét csapatba vásároló menedzsert, az online fogadásokat, a „végén azé nyújtsatok egy kicsit!” kérést, a sorsdöntő meccseket, a hibát a médiában kereső tulajdonost, a káeftévé vált klubok költözését, a kakaómentes csigát meg a saját legendájának súlya alatt Heysel-stadionként összeomló Koplárovics Bélát.

Arról talán kár is vitát nyitni, hogy van-e kór. Persze ez nyilván nem legitim bölcsészálláspont, de arról is elmarad a reflexiókkal és újabb érvek felsorolásával spékelt disputa, hogy korrupt-e a magyarpolitika. Az. Aki látott már Margithídfelújítást az nem akad le itt, így van ezzel az is, aki látott már honi mérkőzést. Nyugalom, a mikroszkóp feltalálása előtt is léteztek baktériumok.

Nem szólva arról: Végh Antal 1974-ben publikálta sokat vitatott, ám azóta életigazolta Miért beteg a magyar futball? című szövegét, s 1980-ban jelent meg a Magyar Ifjúságban Jakab József Lötyögés a semmibe című zseniális riportja. 1980-ban. Akkor robbant be Michael Jackson. Ma pedig Caramelre lötyögünk, mióta halljuk, hogy világszintű előadó.

Pszeudo-valóságnak pszeudo-híradók, pszeudo-játékosok és pszeudo-előadók.

Kár csodálkozni azon, hogy hol tartunk, mert az illetékesek több évtizede szóltak, hogy éppen itt leszünk majd. Zuhantunk, ahogyan a honi popipar a UFO zenekar, s a szerelem is napolaj rádiós föltűnése óta. Mert szocializmus, bunda, urambátyám, belterjesség, nemtudás, bezártság meg a futballistafeleség.

A tanulmány teljes hosszában a Page not found történelmi gonzóblogon olvasható.