DAS BLOG - Közélet Kultúra Kritika (de Győrffy Miklóst itt ne keressék!)

Csucsu - REFLUX

Héja-nász a katatón (A királyi esküvő, m1)

2011. május 08. - csunderlik.péter

„Íme, a kéz, mely fájdalmadat elűzi,

Kupád sosem ürül ki, mert én borod leszek.”

 


Nagyképűen megfogadtam, már csak akkor írok tévékritikát, ha fizetnek érte vagy imponálni akarok egy nőnek, de most mégis, nem mintha kilőttek volna egy CS betűt a felhős égre, de belső szükségét érzem, hogy egy radikális recibe oltott szociográfiában megszólaljak: "elvenni néhány buta ember kedvét, megdöbbenteni néhány rest agyvelőt, ennyi már elég," ahogy a teletökű Ady Endre írta századelős minimál-programjában. Nem mintha1 nekem bármi jogos felháborodásom lenne az időjáráson kívül, én formalista parnasszista vagyok, szívem egy nagy harangvirág.

De mégis, mikor megtudtam, hogy 'Vilmos és Kate', már összenőttek, esküvőjét élőben adja a Magyar Televízió, elméláztam, milyen gyilkos vezérpublit írt volna erről Ady. Mert ennél gyűlöletesebbet el se tudok képzelni az Ady-horizonton, mint egy édeskés, hintós, vaníliás királyi esküvő, ami még csak nem is a mienk. Szinte láttam magam előtt, ahogy azzal üti le, csak tapicskoljon a langyos geciben gennyország bamba népe. Kell ez nekünk?

Kis kérdőjel vala

Nem szeretjük mi az arisztokratákat, legyengült, kifáradt a vérük, gyakori a genetikai elváltozás, írná Casper Van Dien völkisch teológus, és Vilmosnál is ott van az a habsburgiánus bulldog-állkapocs, míg a bulvárlapok címlapjairól eltűntek a szaloncsöcsörészések, és már hetek óta csak azt olvashattuk, nála jobb parti már csak Richard Gere lehetne, hisz ez az ifjú tökéletes, pedigrés harapásnyom, egy lovag, egy gentleman, lám, kényeztető csomaggal lepi meg a nászéjszakán Kate Middletont, remélem, Katy meg szifilisszel a magos arisztokráciát, tettem hozzá menten, fess. Hess.

Jól van, a vérbajt ma már penicillinnel gyógyítják, és a kényeztető csomagban biztos van enyhítő balzsam is a kezelésre, bár ahogy a családot ismerem, lehet, hogy a herceg nem is a menyasszonynak, hanem a testőrnek vette az angórapulcsit, öklözőzsírt és illatszereket. Most komolyan, már kezdtem besokallni attól, hogy a régi referenciapontjaim eltűntek, míg napról napra beesküvőztek minket, és a nagy napon már olyan ecetes szájszaggal ébredtem, hogy "Szép jó reggelt, az SMS-számunk, amin el lehet küldeni a picsába a királyi esküvőt, a 06 30 442 5298." A szerelem hullámhossza, Károly testmester és királyi kondom, amiben gyöngyök masszírozzák a péniszt.

Ekkora dózistól gondolkozás nélkül lövöldözni kezdek.

Hogy ilyen szavam támad

Kezdődik a Magyar Televízió esküvői különkiadása, jó okom van gyanakodni, mert nem követtem a nemzetközi csatornákat, hogy a magyar műsor gyűrűs, medalionos intrójának ízléstelensége félperifériás hungarikum, ami maga a fröccsöntött giccs. És ebből három óra, a díszdobozos rendezői változat, katatón katódgörcs, ezt nem lehet józanul kibírni, mondom. Talán ennek köszönhető, hogy Betlen János már szalonspiccben jelentkezik be viktoriánus díszletek, rózsaszín ernyő és műanyag bazsarózsa gyűrűjében. Aléltságtól akadoznak a szavak, de mellette Sipos Szilvia, aki szexi, akár egy wicca-boszorkány, hamar magához ragadja a botkormányt, sebességet vált, és kategorikusan közli: ez az "évszázad esküvője", öt kontinensen. Képzeljük, ha Hitler és Eva Braun ma esküszne, akkor mi lenne, Hugo Boss komponálná.

Kapcsolják a helyszíni tudósítót, valahol minden kisfiú Szujó Zoltán szeretne lenni, kis hangprobléma, talán vércsék ragadták el a jeleket,  bár a mai világban már azon se csodálkoznék, ha az egészet blue-boxszal vették volna föl a szomszéd szobában, pedig legomboltak másfélmilliót útiköltségtérítésre. Legalább nem hullarészegen jelentkeztek be, igaz, túl sokat így sem tudtunk meg, de legalább nem is zavartak össze, arra rendre ott vannak a szakértők.

De ezúttal egy igazi kompetenciát, Habsburg Györgyöt ültettek be a fotőjba, akit a Magyar Vöröskereszt elnökeként konferáltak be, el is merengtem, hogy ez micsoda negatív tangense a családtörténetnek, már ha nem egyenest egy lefelé mutató egyenes: egykor egy világbirodalom, most meg egy magyar vöröskereszt, ha ez nem frusztrál, akkor semmi sem. Én dühömben csapnám össze a történelmi atlaszt, de Habsburg György első blikkre hiába mefisztói alkat, példás alázattal hordja keresztjét, ugyanakkor még ő sem tudja érdemben megválaszolni Sipos Szilvia költői kérdését, hogy "Mi az, amit a nép most ünnepel?" Talán kérdezzük meg a népet, konzultáljunk, de ehelyett történeti visszatekintés következik, és nem a nyúlsütő pakisztániak.

Huszadik század, jelek a falakon

Mire visszajövök a vöröslányokról, már a bilifrizurás Elton John sírja mikrofonba a 'Candle in the Wind' melódiáját, húsomba tép. Természetesen ő is díszvendég a ceremónián, akár Danny Glover, a Wachowski testvérek és Roderick Amadeus Stewart, de prezentálják is nekünk felvételről az egyetlen magyar meghívottat, gróf Kálnoky Tibort, aki bocskaiban maga az erdélyi Ralph Fiennes. Nemes személye ím' többszörös referencia Az angol beteghez, talán éppen ezért gondoltak rá. Szimultánban sakkoznak a nászajándékokról, adjunk-é nékik elsőfű-bárányt, vért és velőt, szerintem magát Overdose-t, esetleg Szabó István Mephistóját. De mindent vitt volna, ha elküldjük Demjén Rózsit, hogy énekelje el a Szállj, szállj sólyom szárnyánt, utána radikálisan megemelték volna az UNESCO segélyeket, mert van egy ilyenfajta kelet-európai logika is, ugye. Amazok meg csak sorozathősök dilemmái.

Ahogy a következő kis színesek, bulvárcsemegék uszályról, kalpagról, és hogy a menyasszonyi ruhát úgy őrizték, akár a nácik a Barbarossa-tervet. Persze, az igazi érdekességek elmaradtak, mint az ilyenkor obligát ánuszfehérítés-pletyka, vagy szívesen csócsáltuk volna a celebreferenstől, hogy Kate-nek tényleg akkora csiklója van-e, mint egy dió, de összességében elégedettek lehetünk. Már csak Dávid Sándor és egy törtmagyarul beszélő terrorszakértő hiányzott a stúdióból, amúgy a spektrum szédítő, no lám, "Kate tíz évet futott ezért a jegygyűrűért", amivel nagy ívben körberajzoltuk az egész frigy értelmezési horizontját.

Ám ekkor beharangoztak.

Vijjogva, sírva, kergetőzve

Zúgtak az orgonák az apátsági templomban, alácsicsergett a  hemofíliás gyermekkórus, a speakertől megtudjuk, hogy az udvari komponista, Charles Paris A madarak vonulása című oratóriumát halljuk, hát ennyire formabontó címet, komolyan, akár egy középiskolás Jean-Michel Jarre - epigon szintetizátor szimfóniája is lehetne, de egyébként maga az impresszionista programzene, színtiszta Debussy. Belekapaszkodom a hangjegyek rácsaiba.

Kell is, mert mikor a lónyugtatózott Kate-et kioperálják a luxusautóból, "teljes pompájában feltárulkozik a menyasszonyi ruha", tombol a tömeg, eszét veszti, "nagyon strukturált, gyönyörű szatén, csipke, Grace Kelly stílusa", ha, előváladék, és közben felfigyelek rá, nem tudom, hogy a közvetítés hibája-e, de úgy hangzott, mintha a háttérben egy leszíjazott béna szakaszosan benyökögne valamit gumigolyóval a szájában. Lehet, hogy valaki kétmilliárd emberhez kívánt szólni, segélykiáltani? Nem csodálnám, mert mikor megtudom, hogy a menyasszony ugyanazon fátyolba burkolózik, mint egykor Diana, menthetetlenül kiborulok, hát milyen perverz udvar ez? Vagy ez  csak  a szigetországi belterjesség?

De hagyjuk a kandírozott eldianásodást: Vilmos herceget öccse, Harry kíséri be a piros páston, akiről mindenki remélte, hogy legalább egy horogkeresztes karszalaggal feldobja a bulit, de ehelyett csak gyanúsan somolygott a toaletben elszívott gramm marihuánától {mi mástól}, ő az, akit a tanácsadók úgy zárnak el hermetikusan az uralkodástól, akár az apasági tesztjét. Ellenben bátyja le se tagadhatná, tragikusan megöregedett. Kopasz feje búbján megcsillan a halandóság könnyes lehelete, hogy én is lírázzak, mint a meleg szavú püspök úr és a harisnyás trubadúrok. Az biztos, hogy most robbanthatott volna a kínai műhajspré, hiszen ez a gigaesküvő a világ legnagyobb termékelhelyezése, túl a frigyen, persze. "Amikor a mesterkedés jön, az isteni szeretet eltűnik, és búcsút lehet mondani mindennek", mondá az Úr, vagy legalábbis a szinkrontolmács, mi pedig nyögve kínáljuk törött szívünk.

Két lankadt szárnyú héja-madár

A műsor nem túlságosan izgalmas, de kellemes, akár egy endokarditisz.

Professzionális rendező, diszkrét közelik, stabilitás, idill, sehol egy zsidózó rokon, epilepsziás roham, trombitába hányó apród, agyát szétkokózó koszorúslány. Nyugtázva húzogatják szakállukat a búr háború hősei2 és az ökumenikus oldalpáholy. "I do." Bezzeg mekkora show lett volna, ha Kate nemet mond. Elképzeltem, ahogy a jól nevelt Vilmos idegből megrángatja a Westminsterben, hogy "Kétmilliárd ember előtt aláztál meg, te ribanc!" Ehelyett diadalmasan fölzendül a méltán ismert Paul Millertől az Ubi caritas et amor. Hát eldobom az agyam, búgnak a tárnák, a többit randomgenerálom.

Boldogság van, újra felharsannak a fanfárok, eksztázis, míg az ifjú pár ütemesen kivonul, elhagyja a székesegyházat. Fehér tengerészkesztyűt húz a herceg, és mielőtt beszállnak a hintóba, megsimogatnak egy csángó leprást, míg osztott kameraállásban a sekrestyéhez begördül egy kocsikonvoj, hogy az örömatya, a kölcsönfrakkos Middleton úr, dickensi karakter, az anyósülésen hazanavigálja azt az ezer tyúkot, és néhány kacsatojót, amit neki ajándékozott a Windsor-ház, hogy többé sohase lássák, míg közben elzúg a légierő a művese világnapján, karistolva az eget.

Fölborzolt tollal, szerelmesen

Pisztrángként boltívzik a szivárvány: "még a Nap is kisütött", jegyzi meg a speaker, aki mellé  szekundánsnak ekkor előkerült egy eddig néma, de minden bizonnyal hintófetisiszta Gyula az oldalkocsiban, és míg  a pár integetve kocsikázott a palotához, legalább tizenkétszer rögzíti, hogy ez az 1902-es State Landau, én már a másodiknál homlokomra csaptam, mert ettől a műsor menthetetlenül átgördült nosztalgia totálcarba, akár bele is rohanhatott volna az első tükörbe. Kívántam is, akár egy duplacsavart: mondjuk, ha az integető Vilmos arcába belezuhan egy kerecsensólyom. Nem?

Persze, hogy az egészet nem gondoltam komolyan, "szépség, tisztaság, igazság lekacagott szavak, óh, bár haltam volna meg akkor, ha lekacagtalak." Csak stílusgyakorlat az egész, játsszunk a pillangókéssel, ne rozsdásodjunk be. És ha maga az esküvő nem is égett be felkiáltójelként az égbe, legalább Pippa Middleton segge világkarriert futott be.

Csattognak az új héja-szárnyak.

Pippa Middleton.png

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A királyi esküvő itt megtekinthető

1
2 Elküldjük-e a picsába a búrokat, az SMS számunk még mindig a régi, továbbá írjanak azok, akiknek van HBO dekóderük.

A bejegyzés trackback címe:

http://csucsuka.blog.hu/api/trackback/id/tr42886109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lüke 2013.11.06. 10:41:11

hú ez aztán maga az "apocalipsis linguae"
/már a Polanski versus Czeizelnél is felfigyeltem,
a dns-ben szigorú szekvencia van,
nálad ez töredezett: mutáns v., idiopatikus?/