DAS BLOG - Közélet Kultúra Kritika (de Győrffy Miklóst itt ne keressék!)

Csucsu - REFLUX

Ady Endre nem alkuszik

2009. április 11. - csunderlik.péter

Zsukám! Csucsukám! 

Engem bányásznak. Be méltatlan is a mi sorsunk. Be bekaphatják.

 

Csömöröm van ettől a Genny-országtól. Unottan unom már az életes Életet, halálosan. Megpróbáltam szerencsém a játékautomatánál, de csak két karfiolt sorsoltak, a harmadik a tökömre nőtt, de karácsonykor az is leesett. Lefagyott, vagy leszáradt, bele a lőré fröccsbe, jajszóként loccsant bele a néma sivatagba, a kurvába, amit hiába kenegetek kenőccsel, koccan, mert csak-csak beverem mindig magam magamba, mert már ide se fér be ezerhatszáz éves zsenialitásom, nemhogy a törpe Világba, akár hatlovas szekér egy darab seggbe.

Hát boros álmaimba másztam, mászok vissza, újra és újra, mert a Mámor az én turista-kötelem, securitásom. Akkor megmaradok nedvesben, sötétben, mint egy gomba, és fonalasan növeszthetek kalapot tövemre, ahogy az urak, vagy az annál is urasabbak, koronásat. Másat. De minek mondom, úgyse értik, vagy ha értik, annál rosszabb. Utánam már csak Picasso Pál van, azután meg az Isten. Mégis én ébredek virágfölddel a számban. Meg az éc. Bunkók.

 

De már menekülni se tudok, mert ezek, Ezek már álmomban is, barlangomban, hordómban is belekoedukálnak az artkatakomba. Fogjatok is meg, tegnapelőtt egy nagyon bús Ady voltam. Elmondom. Fájt a Fájás mióta, ezért délelőtt bevertem jó sok palackkal, hátha megint kiöli belőlem a fájdalmat, mint térdemből a reumát, a komisz csimaszt, mikor egyszer három hétre bedőltem, és mire felébredtem, kipusztult nem csak a csimasz, de kicsit az íriszembe fúródó Kullancs is, meg bölény-szívemből az Egér, a Rágó.

 

Szóval, tegnapelőtt, de lehet, hogy még azelőtt, beájultam az intoxikált, kattyolt italoktól, kicsit átvert az askenázija, de álmos mámoromban megint tavasz volt, be tavasz, a legtavaszosabb Tavasz. Feküdtem a fűben, illatoztam, simogatott a Nap, akár Midász-kezem, a finom. Mellém bújt egy szép lány, amolyan kis combfixes ribanc, tejfelesszájú, fitos orrú tüzelő szuka, igazából ugyanolyan középszerű, mint a többi indie-picsa, mindenki más a gödör alján, mégis gusztusos volt, mert a verseim olvasta fel nekem, persze bénán, de én lehunyt szemmel recitáltam rá, mert az én verseim, ezek Versek. Nem mindenki tud ilyeneket írni, ahogy Lédája sem lehet, lehetett akárkinek. (Azt a büdös kurváját.) Meg is húztam erre a veloszipédes kulacsom.

 

Ám, ám ekkor a vakondtúrásos Semmiből rám borult Lendvai Ildikó, leszögezett, és gombolni kezdte műszálas blúzát lefele, egyre lefele a medúza. Menten felüvöltöttem, fölriadtam álmomból, zihálva, beleégve a golgotai bazaltba, a paplant markolászva, szobámban gomolygó kénes füstben, mert a televízióban a Nap-kelte ment, ez a román micsoda, Kereszttűzben. Nézni kezdtem, néztem ahogy egymásnak adja a kilincset a sok szociálista díszpinty, férgelődnek, mindig tudtak kire mutogatni, és hogy miért kell hatalomba maradniuk. Miért, miért, az Egy Gyűrűért, hát azért, hogy még talicskával tolják ki a pénzt, azt a megrokkant forintunkat a düledező kincstárból, és ahogy néztem az ördöngős ládát, megfeszült idegrendszerem, fölment a vérnyomásom, ökölbe szorult a fejem, annyira, hogy mikor megláttam Suchmann Tamást, zsigerből zsidózni kezdtem. Én, én, mikor milyen szívesen vagyok hobbi-zsidó, szabadkőműves, szóval itt már nagy bajok lehetnek magammal, világgal, hogy ilyenek robbannak ki belőlem, mint múltkor, mikor beleültem egy rágógumiba. Veres Jánosnál már odavágtam egy üres üveget, aztán kikeltem az ágyból is, bekonyakoztam, kinéztem az ablakon, körbenéztem, körbe Budapesten, aztán messze, messze a Válságba, belekukkantottam az interregnumunkba, ebbe a sötét segglyukba, amely fingszagot lehel Tas népére. Kacagnak is rajtunk a tótok, oláhok, Bernie Ecclestone, a Népszövetség, meg Melanéziában a Duk-Duk Társaság. Ne kacagjatok, kis kacagók, próbáltam emelni tenyerem, de nem tudtam, én nagy, gyönyörűen átkos Gólem, csodaszépen dühös, de ólmosan tehetetlen, mint egy fejbe vert pontyos.

 

És már inkább visszamenekültem volna Lendvai Ildikó hónaljába, abba a csúf, rossz Bakonyba. Mert nekem már csak ilyen Bakonyok, pagonyok jutnak. Ilyenek, nekem (érted, NEKEM, bazmeg!), ahol az a nagy terv, hogy az ember kiigya magát az Életből, mert mást nem instálhatok. De nem, nem. Most jön a nagybetűs Mégis. Azért csak nem juthat Afganisztán-rangra egy olyan ország, amelyiknek Ady Endréje is van. Csak azért is vagdalkozom kicsit, hangosan, mert épp elegen kussolnak ebben a Segg-országban. Nem fogom csöndben felakasztani magam senki kedvéért. Hát a nagy kardozásban legfeljebb levágom a saját karom is, lábam is, mert annyira lejtünk lefele, hogy majd csak belegurulok egy sírgödörbe, ahol végre egyedül zsolozsmázhatok magamnak, nyugtán nyugton, nyugtatón.

 

Hüpp-hüpp-emberek, én szerelmes voltam a Kormányfőbe, mert bővizű folyók iszappal jönnek. Hittem benne, már-már hitvallásom, szent evangéliumom volt, mint Jászi Oszkár, akinél Lédásabb Léda már csak Léda volt – nem mintha buzeráns lennék, mert a tököm mindig helyén volt, amíg rohadni nem kezdett ez a Rohadó. De hogy magam-magamat idézzem: „Enyém volt minden áldomásod, / Én voltam a lelked, a másod, / Megkoszoruztam a fejed, / Szerettelek.” Ezért magyaráztam akkor is, amikor már alig-alig volt magyarázható, de hiába kergettem, végül meg kellett ölnöm a pillangót. Én szerelemes voltam, de minden szerelme átkúrja a puli-Adyt. Ő is.

 

Menjen hát, menjen. És jöjjenek az előrehozott választások, bár még sose ittam narancsnektárt, mert tisztán szeretem a vodkát, butykosból. Hogy aztán feltüzesedve nekimenjek a setét, bunkó új-bojároknak, téeszelnököknek, Döbrögiknek, hogy letépjem valagukról a hozzánőtt műbőrfotelt, hadd térdepeljenek kicsit kavicsokon is, ha eljön a Március. A Tűz Márciusa. Akarom, akarva akarom ezt, ahányszor csak megbillenek, mert a billenést mindig másra fogom, mert másra kell fogni, leginkább ezekre az Ezekre.

 

Mert, Kedves Barátaim, hogy a geszti bolondot idézzem, ez az, amitől nekem igazán sárgásan gennyedző csömöröm van, ami most annyira kicsapódott ebben a kormányválság-katyvaszban, mint kakaóvaj a pályaudvaros, cigányos macskanyelven. Itt látom nagy totálban, Zsukám, Csucsukám, ami annyira jellemző erre a saját seggébe áporodott országra, de talán az egész pörgő-forgó, majdnem Adys, de mégsem Adys-sárgolyóra. Ahogy a kormányzó szociálisták még most is mennyire ragaszkodnak, tapadnak szívókorongjaikkal a hatalomhoz, és ahogy csúsznak lefelé a nehézkedésnek engedve, nyálkás nyomot hagynak maguk után, mint az elgyengült csigák, vagy mint a bukott politikusok általában. Harmincvalahány éve élek itt, és amire emlékszem, eddig minden garnitúra így végezte. Csak ez a mostani még a lázároknak is kiszúrja maradék hályogos szemét. De miért is lennének mások a politikusaink, mint maga az ország?

 

Buzogj csak ezerhatszáz éves vérem, te annyira édesen rossz, hogy már Jó. Ha a legtöbb helyre nézek, szinte csak azt látom, hogy itten leginkább vagy könyökléssel, vagy seggnyalással lehet előre jutni. Ha két ember elér valamit, tízből nyolcszor egymásnak vetett háttal kezdik védeni magukat, és ha két percig megmaradnak, máris az újabb szövetségeseket lesik, a Régieket, hogy végül körkörös védelemre rendezkedjenek be mindannyian, az Újak ellen. Aztán ha valaki az Újak közül megalkuszik, akkor ő is betagozódhat ebbe a termeszvárba.

 

De egyébként csak valami különös csillagállással lehetséges, hogy egy Rebellis igazán elérhessen valamit ebben a kitines betokosodásban. Valamit, igazán Valamit. Dózsa tüzes trónját azért épeszű ember nem akarja, még részeges se, egy Ady végképp nem. Ezért marad hát az Adyknak a Mámor, ha meg akarnak maradni Adyknak. Mert azért Ady Endrének lenni az egyik legnagyobb valami, ezzel már lehet zsolozsmázni a sírgödörben. Vagy tán mégis, mégis jobb lenne megpenészedni egy vidéki iskola tantestületijében? Valószínűleg, igen. Csak ahhoz az ember öljön ki magából sok akarást. Vagy mindent. Mert azok a legboldogabbak, akik sose akartak semmit, hogy a csontvelőig rágott bölcselkedéssel éljek, míg én is rágom a kólás medvecukrot.

 

Jajj, pedig én mennyit akartam, mint mindig a Kicsik. Álmaimban, mikor még nem ölelt magához Lendvai Ildikó, azokban az álmokban bíztam magamban, magunkban, Újakban. Szétszedtük volna ezt az egész korrupt, Maffia-Magyarországot, csakhogy újra összerakhassuk. Persze biztos szarul raktuk volna össze, de legfeljebb lelépek külföldre tanítani. Legalább akartam, akartunk volna Valamit.

 

De enélkül is görcsölgettem ebben a mindent átható, hulla-szagú magyar ölelkezésben. Elvenni néhány buta ember kedvét, megdöbbenteni néhány renyhe agyvelőt, ennyi már elég – írtam valamikor az ezerkilencszázas évek elején. Aztán megkeseredve, mint minden sebzett Fasz, odajutottam, hogy gyerünk, ha mást nem, legalább köpjünk bele egy karcosat abba a pohár langyos nyálba, amit ezek szürcsölnek, és gyerünk, rúgjuk föl, ami az utunkba kerül. Hülye.

 

Mert baromság ez is. Vagyis, különben is. Fityfenét füstölgök író-koltommal, mint egy lófasz, inkább verset írok egy Senkinek. Verset írok a Senkinek, hogy legyen Valaki. Mégis. Mert a Magunk Szerelme legalább Valami. A legszebb dalomra danolva.

 

Már megint elcsavarták a gőgös Ady fejét,

Férc-ringyók közt Érc-Szobor,

Bár nekem gecire mindegy,

Tegnapok, Mák,

Csak legyen elég bor.

 

Egészség. Adys.

Ady Endre.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

* A cím ötletét Ady Petőfi nem alkuszik című írása adta.

A bejegyzés trackback címe:

http://csucsuka.blog.hu/api/trackback/id/tr631058808

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Emberi Tisztesség 2009.04.16. 07:27:03

A magyar MessiásokBohócok itt a közszereplők,S rajtunk röhögnek mások,Mert ezerszer MessiásokA magyar Messiások. Ezerszer is megbuknak,De főnixként mindig újjáélednek,Mondják: a közért semmit sem tehettek,Persze, mert fontosabb, mit magukna…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Medzsik 2009.04.11. 10:26:49

Szerintem állj le a piával.:D
Nekem tetszik,bár néhol kicsit erőltetettnek érzem.Mindazonáltal tényleg Ady-íze van.

"Ám, ám ekkor a vakondtúrásos Semmiből rám borult Lendvai Ildikó, leszögezett, és gombolni kezdte műszálas blúzát lefele, egyre lefele a medúza."
ezen még most is röhögök

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.04.11. 13:22:12

Háhá. Kösz. A Lendvai Ildikós kép nagyon sokkoló lehet, bár nekem írás közben az tetszett a legjobban, "bölény-szívemből az Egér, a Rágó."
Hidd el, én semmit nem erőltettem - néha, főleg a végére kicsit le is csippentettem az ADY-publik modorosságából, mert már engem is idegesített. De az első X bekezdést igazán élmény volt megírni.

Ady a kedvencem, őt olvastam a legtöbbet, őt is tudom a legjobban utánozni. Nagy Mester. De azért olvassátok el ezt, Kosztolányinak vannak nagyon jó meglátásai ebben az árral szembe menő, szerintem azért gonoszul igaztalan Ady-bírálatban: magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/koszt.htm

váppá 2009.04.11. 13:32:43

vinnyog, fetreng
:D

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.04.11. 17:59:14

Basszus, most látom, hogy nem írtam bele a "hüpp-hüpp-hüppemberek"-et, pedig annyira megtetszett, mikor bagózás közben kitaláltam, bár annyira mégse, mint az Egeresem.

Azok az ADY-publik fárasztók, amelyekben sértetten meg akarja mutatni, hogy mennyire fasza, és ezért beleönti az összes létező szimbólumot, metafora-apparátust, ismétlést, mindent. Amikor Adysabb akar lenni az Adynál. Jajj.

KGX 2009.04.14. 14:31:04

Miért ne tetszenék, ha hulla-szagú számat ez únt Törpe-világban föl-fölhorgadva rima-csókkal megidézik? S e tehetséges fiú nem jól teszi-é a száz meg ezer geszti bolond közt, hogy az én bús, holt szívemet helyezi önnönmaga világhálós oltárára? Ellökném úri csontkezemmel, melyre rárohadt kisnemesi gyűrűspöcsétem, kiszállva is a sírból, ha valamely hazug közelítne felém. De én megrázlak, gyújtogató!!! Segg, Páris, kurvázás, bor, miegyéb az élet? S a kávéházban, gyorsan, pénzért írt versek bűnei ellenére is csak annyit mondhatok:

Adieu Bandi

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.04.15. 10:22:13

KGX, erre írná egy hortobágyi ... : "Respect!"

KGX 2009.04.15. 10:48:41

Köszönöm. Végülis a saját publikációimban mégsem írhatok le ilyesmiket, vagy csak annak kockázatával, hogy rögtön sárga házba utalnak, ami a mai viszonyok között -valljuk meg így négyszemközt- nem kis teljesítmény.

KGX 2009.04.15. 10:53:50

Talán Ady az egyetlen költő a világirodalomban, akinél azt éreztem, hogy még a szar versei is jók:-))).

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.04.15. 13:44:31

A "megpróbáltam a szerencsém a játékautomatánál" egyébként nem anakronizmus. Bölöni György visszaemlékezése: "Amikor beléptünk, Ady épp egy játékautomatával volt elfoglalva..." JÁTÉKAUTOMATÁVAL! Én majd' beszartam, mikor olvastam. A játékautomatás arcok mennyire lepattantak már egy-egy restiben, körforgalmi kocsmában, bár mindig sugárzik belőlük valami arisztokratizmus, ahogy három perc alatt elvernek háromezer forintot. Pár éve találhattak csak föl valami primitív játékautomatát, és Ady Endre már gyűrte.

KGX 2009.04.15. 20:17:24

Valamikor megvolt nekem Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái című, egyetlen kiadásban megjelent könyve, amit odaajándékoztam egy nálam sokkal nagyobb Ady-rajongó barátomnak. Hozzá került a Sápadt emberek és történetek című I. kiadású Ady-novelláskötetecske, plusz egy másik hasonló novelláskötet is. Meg volt egy dedikált Földessy Gyulám is, talán az is Adyval volt kapcsolatos témája szerint. A Kossuth rádióban éjjelenként vállalható kulturális visszatekintő műsorokat adnak, itt futottam bele pár hónapja Dénes Zsófia Adyval kapcsolatos személyes hangvételű rádióriportjába 1960 tájáról, ez is igen érdekes volt. Egyszer gimnazista koromban, úgy 1995 tájékán felmentünk Hegedüs Géza bácsihoz egy rokonommal, aki ismerte őt, és Ady is szóba került, Géza bácsi mondta, hogy neki a Margita élni akar a kedvenc Ady-kötete. Ez a játékautomatás dolog nekem kuriózum mindezzel együtt is.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.04.16. 00:59:40

Télen olvastam az Élet helyett órákat, Dénes Zsófia emlékiratait, akit csak egy hajszál választott el, hogy hozzámenjen az akkor már (1912 ősze) teljesen szétesett Adyhoz. Részlet:
" (...) De okos barátom mindenáron menteni akart.
-Csak nem akarsz feleségül menni hozzá? Tudnod kell, hogy nem a költővel lépsz házasságra, hanem a férfival. Azt hiszed, a verseket a férfi írja, akit ismersz? Ne hidd. Ne téveszd össze. Ő az a nádsíp, amelyen keresztül a mindenség szól. Eszköz a megnyilatkozásokhoz. A megnyilatkozás, az nem ő.
-Nem ő?
-Nem hát. Ami rajta keresztül szól, az hátborzongatóan nagy. Ha van Isten, az az isteni. Ő? Ő durván ácsolt valaki. A földszinten lakik. Csak amit ír, az lakik az emeleten. Te a földszintre költözöl be hozzá."

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.04.16. 01:06:01

Biztos ezért hagyták ott Komár Lacit.

Medzsik 2009.04.17. 12:12:17

"Biztos ezért hagyták ott Komár Lacit."
:D:D:D
Isten hangja,a nők bálványa,egy igazi Gedeon bácsi.
De az igazat megvallva,kedvelem.Tipikus átlag magyar,"szépítésekkel",szokásokkal,pusztai szájízzel.Szerintem aranyos,bár kicsit fapados.

KGX 2009.04.18. 10:23:16

Táncoló fekete lakkcipők:-))).

sárkányszív (törölt) 2009.05.07. 18:20:14

Mikor elhagytak,mikor a lelkem roskadozva vittem,csöndesen és váratlanul átölelt az Isten (ADY)