Beszélgessünk a hüvelygombáról.

Torgyán József, a magyar nemzet tokája, gerince és agytrösztje ismét hordóra szállt. Van pofája.  Ahelyett, hogy arcába húzott sipkában kussolna a bódéjában ez a ripacs, vagy otthon körmölné megkezdett kisgazda-talmudista értekezéseit az ószövetségi ufonautákról és minden este hálát adna a kiismerhetetlen égnek, hogy még szabadlábon van. Mert működése felért egy sáskajárással. Az a szerencséje, hogy volt egy olyan balfék fegyverhordozója, mint a Szabadi Béla, akire rá lehetett kenni mindent, és most az a gonosz kis Gyagyás Tódi csücsül kövér hencege helyett a hideg cellában, ahol minden karácsonykor arcára fagy az a legendás mosolya, őszintén remélem. Szívből.

De Torgyán József, ahelyett, hogy csöndben élvezné az összelopottakat, és legalább annyira próbálná titkolni létezését, mint egy kopaszodó csinovnyik a legperverzebb ökölpornós gondolatait, inkább úgy döntött, visszatér. Nem fél attól, hogy a figyelem megint ráterelődik, és esetleg előveszik, szőnyegbe csavarják, megbüntetik. Naná, hogy nem fél, mikor köztudottan azbesztből gyurmázták. Aztán lehet, hogy titkon mégis reszket, de azt büfögi, szükség van rá. Többen is tanúbizonyságot tettek róla, hogy hisznek benne. Gondolom, leginkább olyan helyeken, ahol még a házi orvos is kötőtűvel végzi az abortuszt. Torgyán József pedig a törvény csattogó, igaz, meglehetősen hiányos fogsorának veszélyeivel dacolva felkerekedett, hogy megsegítse híveit, és mellékesen megváltsa a bűnös magyarságot. Ő a magyar messiás. Ez aztán a küldetéstudat.

Ezért Torgyán doktor tegnapelőtt megkezdte országjáró körútját-kampányát a leginkább bejegyzésekben létező Szövetség a Megújuló Magyarországért vezetőjeként, ami van akkora tényező, mint a mi Bruce Willis-filmklubunk. Kecskemét volt az első állomás, szamárháton bevonult, aztán egy ventillátoros, légypapíros teremben mintegy harminc-negyven fő hallgatta előadását. Ránézésre mind-mind nyomorult sorsú emberek, akiket odahúzott az ág egy Móricz-novellából vagy Veres Péter-nagyregényből. Ez a három tucat borissza ember látszólag nem sok egy katarzishoz, de ne feledjük, hogy Jézus is csak tizenkettővel kezdett.  És egy olyan próféta beszélt nekik megújulásról, aki eddig minden lehetséges fórumon megbukott, és annyira romlott, hogy nincs az a ketchup, ami megmentené. Torgyán akkor segítene legtöbbet, ha elszórnánk trágyának, hogy kövér citromok nőjenek, ahol eddig kőrózsa. Talán.

De hopp, Torgyán József mintha tényleg más lenne, akár félévente a TV2. Nem, nem arról van szó, hogy még jobban meghízott a nyugdíjas tétlenségben (mindannyian jobban járnánk, ha Béres csepp helyett hideg zsíroldót kortyolna reggelente!), és már úgy festi haját, akár Berlusconi, tán még a feleségét is csalja. Nem. Ez az ember hetvenhat évesen megszelídült. Khümm. Kecskeméten mondott kampánynyitó beszédében nem bökdöste mutatóujjával a piszkos levegőt, nem fenyegetőzött féregirtással, hogy lesz majd nemulass. Mostani szónoklatától biztos nem bújnak majd tuják mögé a sehonnai bitang emberek. Hit, remény, szeretet. Ezt hirdeti.

Persze ettől még szelleme ugyanúgy fennen szárnyal, akár egy immunhiányos Fradi Sas, de már elutasítja a gyűlöletkeltést és a szélsőségeket: „Gyurcsány és Orbán egyaránt ellenségeskedést szít. A szembenállást meg kell szüntetni, családtagok, barátok, nem beszélnek egymással, ez is tarthatatlan, nem ülhetek tovább ölbe tett kézzel, valamit tennem kell.” Köszönjük szépen.

Ne higgyünk neki, hogy a mocskos, feketéző Jabbából egy jóságos Taki bácsi lett, és ha megdörzsölöd pocakját szerencséd lesz. Nem. De remélem, azért mégis eléri célját, és az összes marakodó, árokásó, szembenálló családtag/ismerős most az egyszer átmenetileg egy ökölben egyesül, hogy aztán egyetlen csapással végleg letörölje ezt a ráksebet a magyar közélet így is elég rút arcáról. Mert Torgyán úr kártékonyabb, dölyfösebb és gonoszabb, mint a Krumplibogár a Maja, a méhecskében. Csak vessünk egy pillantást, mivé lett alatta a nagyhagyományú Független Kisgazdapárt, aztán ezt vetítsük ki mindenre, amihez köze volt.

Ám ez a disznó briganti kecskeméti beszédében mégis mondott egy nagy igazságot, de csak úgy, akár az álló óra, mely naponta kétszer a pontos időt is megmutatja. Torgyán József szerint: „Elfogadhatatlanok a hazai állapotok, nem működik az igazságszolgáltatás.” Valóban, az tényleg nem működik. Torgyán Józsefnek már rég börtönben kéne ülnie.

Erre mondta századokkal ezelőtt Temesvári Pelbárt, a ferences prédikátor: „A törvény pókháló, amelyen csak a kisebb legyek akadnak meg, a nagyobbak keresztültörnek.”

Menjünk bowlingozni.