DAS BLOG - Közélet Kultúra Kritika (de Győrffy Miklóst itt ne keressék!)

Csucsu - REFLUX

Pézsma Vénusz

2008. július 26. - csunderlik.péter

Mivel a héten semmi cikkecske nem jutott eszembe, ezért a szakdoga pötyögése közben ráküldtem egy izmos remixet egy korábbi leghosszabb versikémre, mi több, elbeszélő költeményre, és most itt publikussá teszem. Leginkább ilyen-olyan kellemetlen álomképeim (vannak ilyenek!) inspirálták, amiket unalmas előadásokon fűzfarímekbe kereteztem, és közben persze mindig fülemben zúgott dallamként a Leopold von Sacher-Masoch regénye ihlette kedvenc Velvet Underground számom. Bori barátném szerint, aki egy korábbi változatott látta, "olyan, mintha Pilinszky egy Bibliával és sok üvegnyi töménnyel betévedt volna a sebészetre, ahol úgy döntött, hogy végre szórakozik magán egy kicsit." Igen, a szórakozás a kulcs. Nem kell komolyan venni. A pézsma egyes emlősök ivarszerveiből szivárgó fölöttébb illatos cuccos, amit finomítva afrodiziákumként is használnak, és egy szín is. A bundás helyett a pézsmás vénusz most lefoglalva.

 

PÉZSMA VÉNUSZ

Kirabolták már Jeruzsálemet, leomlottak Bizánc falai,

Vandálok dúlták fel Rómát, s elbukott a cefre Nyugat,

Édentől keletre a vérbaj már mindent felzabált,

S a múzsák szégyenükben letépték arcukat.

Alizarin, cinóber és karmazsin volt a sebes ég,

Egy gőgős herpesz pöffeszkedett a világ végén,

Jóllakott már minden agytumor, mikor én

Megkísértett Krisztusként álltam a szakadék szélén.

Mene, mene, tekel, ufarszin, zakatolt az agyam,

Kalapáccsal verte halántékom egy kányafekete bíró,

És nem volt erőm se az ugráshoz, se a megváltáshoz,

Mikor a porból bokán csókolt egy csodaszép Kígyó.

Sóbálványként néztem, ahogy végigkúszik rajtam,

Majd fülembe sziszegte, hogy csak engem szeret,

És miután fájón-kéjesen nyakamba harapott,

Villás nyelvével végignyalta izzadt testemet.

A hatalmas világ minden királyságát ígérte nekem,

Meg ezernyi japán gyönyört, nikotint és rumot,

Mert ha követem, kereszthalál nélkül leszek isten,

Csak köpjek le minden szentet és evangéliumot.

Elcsábultam, és mikor aláírtam a véres pergament,

A világ elsötétült, de kigyúltak új, titokzatos fények,

A földből gnómok jöttek, kik szeráfként énekeltek,

És semmiből lejtettek táncot hímnős meseszerű lények.

Bősz fekete uszkárok szűkölő szukákat hágtak,

Midőn a Kígyó egy izzó Vörös Sárkánnyá változott,

S miután felfalt egy Betlehemből rabolt szűzlányt,

Míg én kacagtam, minden magzatot megátkozott.

Aztán fölültem eres hátára és az egekbe repültünk,

Megfejeltem a Szaturnuszt, majd arcon köptem a Napot,

Felszívtam a csillagport, s mikor a Golgotán leszálltunk,

Megfojtottam egy macskát és májba szúrtam egy papot.

Az esti alkonyban már ott volt a Zöld Tündér megkötözve,

És ekkor a Sárkány megkért, hogy csukjam be a szemem,

S mikor kinyitottam, helyette egy oly szép angyalarcú

Fiú állt ott, hogy a gyönyörbe belereszketett mindenem.

Ő volt a fényhozó Lucifer: arcát fehér rizspor borította,

Félrefésült bézs haját hátul copfba fogta egy piros csattal,

Szemei achátra, ajkai és körmei ébenre voltak festve,

És én menten leborultam elé a legmélyebb hódolattal.

De ő felemelt, megsimogatott és homlokon csókolt,

Odakísért a csupaszon bilincsre vert síró Tündérhez,

Előbb véresre korbácsoltuk, majd keresztre feszítettük,

És csak lihegtem, lihegtem e szadista gyönyörűséghez.

Míg a szenvedéstől vérrózsákat nyögött a kereszten,

Luciferrel sebesre nyaltuk a Zöld Tündér mellét,

Kinek méhében már fehér férgek szeretkeztek,

S gyáva kese manók marcangolták türkiz testét.

Végül elvágtuk a Tündér nyakát egy obszidián késsel,

És mikor meghalt, mosolyogva csókolt meg a Sátán,

Menten rámásztam, leszedtem fekete köntösét,

S finom ujjaimmal végigsimítottam baba-hátán.

De hirtelen ellökött, kibontotta haját, sminkjét letörölte,

És csak akkor láttam: én vigyorgok magammal szemben,

Mert a gonosz Lucifer én voltam, a vigyorgó torztükör,

És ennyire sose rémültem meg oltott életemben.

Sátán-énem minden cinkos kacsintása belemart húsomba,

Míg szolgái a tündérhullánál kacagtak, én úgy megijedtem,

Mert annyira erős, hatalmas, szép és gonosz voltam,

Hogy Ördög-magam elől azonnal futni kezdtem.

Riadt összehányt Jónásként szaladtam végig a világon,

Megjártam ezer várost, hol dísznácik égettek millió könyvet,

Lábam görcsbe rándult, kiszáradtam, de nem tudtam inni,

Mert az érzelmi vámpírok megittak már minden könnyet.

Magamtól menekülve végül egy kihalt tengerpartra értem,

S míg sírtam, egy Kölyöktigris jött, ki megfogta a kezem,

Tisztára nyalta az arcom, s ahogy összebújtunk, elfeledtem,

Hogy egyetlen nap megtaláltam s elvesztettem mindenem.

Beletúrtam a kasmírba, lerészegedtünk, útra keltünk az éjbe,

Hajnalra lekopott szantál szandálom és a legutolsó hám-pata,

Ittunk, zsolozsmáztunk, és én az ezüst Holddal feleseltem,

Vagy csak képzeltem, akár egy csöndes zug-pszichopata.

Miután kiszívta a gennyet a gyulladt szőrtüszőmből,

A Tigris karon ragadott és egy sötét erdőbe vezetett,

Míg ölelkezve mentünk, azt suttogta, most megmutatja

A hamis bálványok helyett a legigazibb isteneket.

Csak mentünk a fák közt, láttam egy döglött pelikánt,

Pondrók zabálták, és percenként megtámadt millió moly,

Hessegettem, hessegettem, míg valahol farkas vonyított,

És csak konokul huhogott egy meghibbant bagoly.

Három nap és éjjel után egy elvarázsolt helyre jutottunk,

Táncoló szikomorfák közt alkáli lovag sírt egy kalodában,

Akkor jöttem rá, a Tigris a legendás Pézsma Vénuszhoz

Vezetett, ki ott trónolt egy szikrázó kristálypalotában.

Akiről annyit hallottam: annyira szép, hogy megvet

Minden igazmondó tükröt és olimposzi aranyalmát,

Heléna miatta lett anorexiás és a nagy Kubla Kán

Egyetlen pusziért odaadta minden birodalmát.

Egy alabástromfehér teremben láttam meg először őt,

Hol bíborosok szedtek a földről forró gesztenyét,

S míg lótuszevők legyezték, korbáccsal verte népét,

És néhány néger épp elégette neki faragott istenét.

Mert aki egyszer is behódolt, mindig reménykedett,

A sok fájdalomért tán neki is jut majd egy falatnyi dézsma,

Felemésztő kemoterápia, de nem lehetett szabadulni,

Mert egyre csak csepegett belőle a rabul ejtő pézsma.

Végig a combján, vádliján az átázott szaténkötésig,

Mert egyszer bokán marta egy megalázott skorpió,

És mikor Hamlet udvarolt neki, késsel támadt rá

A féltékeny, beborozott homoszexuális Horatio.

Sebeit nyalogatták, simogatták delejezett rabszolgái,,

Kik őt kürtőskaláccsal etették, s vigyázták az álmát,

És azóta nem lázadoztak, mióta egy elégedetlenkedő

Kölyök-titánnak a Pézsma Vénusz kitépte a máját.

A Kölyöktigris bíborszőnyegen vitt a Vénusz elé,

S míg a termet pézsma, ópium és tömjénfüst hatotta át,

Ő átölelt, lenyalta nyelvemről a három napos bagót,

És menten recitáltam neki egy szimbolista litániát.

Akvamarinkék, brillantin, ciklámen és gyolcsfehér,

Szitáron pengettek és Yehudi Menuhin hegedült,

Mint egy kiéhezett vad a Vénuszra vetettem magam,

És nikotinsárga kezem valami nagyon puhába merült.

De hirtelen felkacagott, s erre lefogott két szőrös óriás,

A Pézsma Vénusz meg elővett egy altatóval teli fiolát,

Erőszakkal megitatták velem, elájultam, így foglyul

Ejtett, akár múltkor a Didergő Király legkisebb fiát.

Mikor felébredtem, már cölöpökhöz voltam kötözve,

Mellkasomon egy büdös szájú vénasszony rinyált,

A Pézsma Vénusz törpéi csirkecombbal dobáltak,

És a hazug Kölyöktigris épp az arcomba onanizált.

Egzotikus bogárként petézett belém a kilátástalanság,

Arctalan gyerekek szaloncukrokat akasztgattak rám,

A zsíros Nero lantot ragadott s meggyújtotta a hajam,

Míg orromba harapott Ben Hur lánya, a leprás Miriám.

Nem bírtam, meg akartam halni: inkább kitéptem

Volna szívemet, hogy megetessek vele egy kutyát,

Vagy megidéztem volna egy óegyiptomi szellemet,

Hogy kaparja ki szivacsos agyam az orromon át.

Fejem fölött inga lengett és keselyűk keringtek,

Mikor a Pézsma Vénusz bevonult a korall terembe,

Megsimogatott, majd levágta hosszú hajam

És rozsdás szöget vert mindkét tenyerembe.

Úgy felüvöltöttem, hogy elvetélt az összes termesz,

A fehérből néger lett, a zsidóból pedigrés árja,

A pápa ijedtében megszülte Bálám szamarát,

És szakított a világ legszebb szerelmes párja.

De a nevető Pézsma Vénusz csak kínzott tovább,

Zsilettpengével vagdosta pelyhedző mellkasom,

S a szörnyű fájdalomtól észre se vettem, hogy közben

Felemelkedett és elbukott a Harmadik Birodalom.

Belevéste homlokomba a huszonharmadik zsoltárt,

És én a sötétségben már nem láttam a színeket,

Fáradt voltam, és már úgy kívántam a halált,

Mint József Attila a szárszói síneket.

Tízezer évig kínzott, aztán egy toronyba zárt,

Hogy naponta írjak a dicsőségére egy verset,

Testőrei kíséretében minden nap meglátogatott,

És miután öt órát korbácsolt, simogatott egy percet.

De ha közben nem pengettem szépen a dulcimert,

Már megint arcomba taposott a fényes bőrcsizma,

Tombolni kezdett, üvöltött, ócsárolt, felpofozott,

És mérgében szaggatott, mint egy zsetfekete skizma.

De a Pézsma Vénusz egyszer váratlanul egyedül jött,

Levette láncaim, és részegen szerelmet vallott nekem,

Kármint zokogott, és én átöleltem, pedig már tudtam,

Most megölöm, amiért tönkrezúzta felkent-életem.

Arra kért, hagyjunk itt mindent és utazzunk a galaxisba,

De én utoljára megcsókoltam, aztán torkon ragadtam,

A kegyetlen úrnő meg nem sikoltott, csak lesütötte szemét,

S míg el nem törtem kecses nyakát, addig fojtogattam.

És mikor kezeim közt meghalt, istennek éreztem magam,

Bevégeztetett: a Nap kihűlt, a Földre leszállt az örök éj,

De a tükör előtt hirtelen én is holtan rogytam össze,

Mert így végzi minden önmagát megölő Dorian Gray.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://csucsuka.blog.hu/api/trackback/id/tr36586173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Medzsik 2008.07.26. 12:28:59

Ez kegyetlen.
Igazából tetszik.Ennyimindent összesűríteni egy versben már tényleg művészet.

Néhány soron pedig kimondottan halálra röhögtem magam:D

Ui
A Pilinszkys hasonlatnál szerintem nincs találóbb,erre a versre...

Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2008.07.28. 11:28:57

Ez Kassák A ló meghal a madarak kirepülnek című versére emlékeztet.
Ott is hasonlóa voltak összesűrítve és kapcsolva az események.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2008.07.28. 12:24:26

Ennek a Ruszkibakának egyszerre ment agyára a Kacsamesék, a Hetedik, az Elemi Ösztön és a Twin Peaks. Persze, majd egy kétszázsoros verset írok, csak hogy belekódoljam, miképp basztam ki vele.

Ez a Ruszkibaka nemrég a hét bloggere volt (a meleg ex-politikus költő blogot, vagy mit csinált), bár én ha egyszer olvastam. De most kommentben rengeteg támadás érte, beszart, hogy kiderül a személyazonossága, és mit látok?

"nem kellett hozzá különösebb titkosszolgálati eszközöket bevetni,hogy kiderüljön,csunderlik péter (csucsukablog) először théba' nick-el tőrbecsalt(ismerősömnek állítva be magát) majd így megszerezte a személyes adataimat(!).taigetosz' nick-el felrakta a hét bloggerén kommentjében a világhálóra!ezután megírta a "pézsma vénusz" címü posztját(ott is vers formájában) el is árulja,hogy ő követte el ezt a büncselekményt!.. "

:D :D :D Hát ez hülye.

ruszkibaka · http://ruszkibaka.blog.hu 2008.07.28. 17:05:44

az a bizonyos taigetosz nick-es vers..az adataimmal megvan az indexnek is..az ip-címekről meg nincs mit vitatkozni...ott is verselve adtál ki a neten..és az iwiw-en is ezzel a hobbyval kérkedsz..aki végigkövette ezt az egész cirkuszt..az összetudja rakni a mozaik darabjait..

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2008.07.29. 03:05:26

Ez valami tévedés. Minden jót. Sok sikert.

pepe 2008.07.29. 21:16:22

Csucsu ez egy müvész lélek fasz hagyd a farncba,jásmint(szoba emlékére) neki(haverok,buli,Fanta).Való szinüleg borderline tipusú rohama van,vagy nem vette be a 2mg Rivotrilt-ját.Szerintem térjen át az Andaxinra annak kevésbé van paranoid melékhatása, ruszkibaka: a további kezelést ne otthon végeze blogot irva,hanem forduljon pszihiaterhez.

Hendrick 2008.08.02. 17:03:04

Dr. Csucsu és Mr.Taigetosz...vicces páros :)
Na mindegy, belőled mindent kinéz az ember de hogy csinálj is valamit...:)

A vers kérem megindító de műveletlen korunknak túl hosszú...

WilsonStaff 2008.08.02. 20:55:28

Ez zseniális !
Tananyaggá tenném, a dadaizmus fejezetben...